Igen nagy népszerűségnek örvendő kirándulás szerveződött Jártó Gábor vezényletével a Nagy Csomádban. Egyesületünk idei vár-túra sorozatának harmadik állomása a tusnádi Vár-tető volt. Csípős hideg reggelen érkeztünk meg Tusnádfürdőre, a vasútállomás elé (700 m / 8,15 h). Itt gyülekezett a 41 főt számláló társaság Barcaságból, Háromszékről és Csíkszékről. Ugyanakkor jelen volt a szegedi barátunk is, aki már régóta egyesületünk tagja, ezért már Őt is háromszékinek illetjük.
Gyönyörűszép időben volt részünk egész kirándulásunk alatt. Igaz a tavasz első napja inkább egy február eleji időszakhoz hasonlított, hiszen az utóbbi napok havazása jelentős mennyiséggel gazdagította a térséget, ennek eredményeképp a túra során térdig érő hóban gyalogoltunk. Kék sáv jelzést követtük a városon keresztül, majd annak végében a túravezetőnk köszöntött bennünket és közölte a túratervet a tisztelt társaságnak. Túránk erdőben folytatódott egy nem túl meredek, de hosszan tartó emelkedőn. Lassan, de kitartóan haladtunk felfele a magas, hóval rakott fenyőfák között. Felfele tartó utunk egyre lankásabbá válik, majd balra kanyarodunk a Vár-tető irányába. Ez számunkra egy kis kitérőt jelentett az útvonalunk során, de ez volt a mai nap célja. Fent a csúcson túravezetőnk röviden a saját szokásos humorával „belecsöppentett” a hely történetébe (1080 m / 11,00 h), majd egy körsétára indultunk a várban. A nagy hó jelenleg ellepte az amúgy is csekély maradványokat, így maradtunk az élménnyel és a tudattal, hogy egy legendás helyen jártunk. A kilátóhelyek sem nyújtottak széles panorámát, mivel az előtte levő fák időközben megnőttek és egyre jobban elzárják a turista elől Alcsík medencéjét és a Csíki havasokat.
Bezárjuk a kis körutunkat a várban, visszaérünk a kék sáv jelzésre és folytatjuk utunkat a Nagy Csomád csúcsa alatt hosszan. Egy erdőkitermelő útszerűséget követünk nagyon lazán, enyhe emelkedővel. Több helyen megállunk, pihenünk, szívjuk a friss oxigéndús levegőt. A Nap magasan járt immár az égen, egyre jobban megolvasztva a fákon roskadozó havat. Nagyon sok alkalommal kisebb-nagyobb hózáport figyelhettünk meg, ahogyan csillogóan ereszkedtek alá a fenyőfák ágairól. Noha gyönyörű látványt képezett ez a jelenség, egyáltalán nem volt kellemes amikor épp a fejünk fölött a nyakunkba porozott. Na de jó turista módra, vidáman értékeltük ezt a felfrissülést.
Keresztezzük a piros kereszttel jelzett utat, amely Tusnádfürdőt köti össze a Szent Anna tóval (1170 m / 13,15 – 13,45 h). A kráter szélén állunk, a nyeregben. Egy keskeny, de hosszú tisztáson mindannyian elfértünk pihenni és napozni. Épp jólesett a sok árnyékos útszakasz után. Lefele indulás előtt csoportképet is készítünk.
Lefele értelemszerűen megnőtt a haladási sebességünk. A jelzett út szerpentineken vezetett le az üdülővároskába. A délutáni egyre erősebb napsütés jól megolvasztotta a havat, ezáltal is jelezve, hogy beléptünk a tavaszba. Mindannyian szerencsésen beérkeztünk Tusnádfürdőre és elbúcsúztunk egymástól (700 m / 15,30 h). A vonattal utazóknak bőven volt idejük még egy napfürdőre a borvízforrások szomszédságában.
Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek ezt a szép napot és a társaságnak, hogy együtt lehettünk.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése