Egy újabb felfedező túrát sikerült megszerveznünk a címben szereplő hegységben, 2021 május 29-én, szombaton. A Căpățânii hegységhez tartozó sziklatömböt nevezhetjük akár a környék ékességének is, hiszen nagyon kitűnik a körülötte elterülő dombságok között. Kilencen vágtunk neki ennek az egynapos kiruccanásnak, mindannyiunknak eme ismeretlen tájnak.
A Pahomie-kolostor csendes udvarát elhagyva leparkoltuk autóinkat az elég jó állapotban levő erdőkitermelő út szélén (900 m / 7,15 h). Nap által sütött bükkös erdőben indult a gyaloglásunk a közelben levő Pătrunsa-kolostor irányába. Utunk közben a felettünk tornyosuló sziklatömböt is néha megfigyelhettük, amikor a fák koronái meggyérültek. Alig vártuk, hogy odafent lehessünk. Az utóbbi kolostor rendezett udvarát elhagyva, rögtön toronyiránt a hegy irányába tértünk. Meredek kapaszkodóban volt részünk eleinte egy évszázados fákkal teli lombhullató erdőben, majd egyre fennebb egy gyephavasi oldalon. Idefent a gyephavason keskeny ösvényünk nem volt egyértelműen kitaposva, csak az irányt és a néha felbukkanó jelzéseket próbáltuk követni. Közben szinte minden lépésnél megálltunk és csodáltuk a fellettünk és alattunk elterülő tájat. Egy sziklavölgy harántozását követően bővízű forrásokhoz értünk, friss vízből feltankolva felgyalogoltunk a közelben levő Buila nyeregbe (Curmătura Builei, 1560 m / 10,00 – 10,50 h).
Mintha az egyeskői tájba csöppentünk volna, ez volt sokunk érzése. Egy jó állapotban levő, fából készült menedékhely várja az arra látogatókat, amely akár 15 személynek is nyújthat szállást. A menedékhely előtti füves téren letelepedtünk és a Nap sugarai által simogatva kényelmesen megpihentünk és nyugodtan tízóraizhattunk. Közben nagyon jól elbeszélgettünk a kiránduló barátainkkal.
Az egykoron piros ponttal jelzett turistautat, piros sávra festették át. Ez vezet tovább a hegység gerincén az Oale nyeregig. Egy rövid erdős kaptató után gyönyörű sziklaplatóra érkeztünk a Buila oldalában. Ösvényünk a plató szélén vezetett, így a gyakori megállásunk alkalmával szemlélhettük a távolban levő hegységeket. Noha közben felhők takarták el az eget, ezek egyáltalán nem zavarták kilátásunkat, sőt szebbé varázsolták a panorámánkat. Hamarosan az 1848 m magas Buila csúcsán pihentünk, majd egy rövid gyaloglás után a legmagasabb pontot is elértük, a Vânturarița csúcsot (1885 m / 12,30 – 13,00 h). A Déli Kárpátok központi részét teljesen szemügyre vettük. Észak keletre a Cozia és a Fogarasi-havasok csúcsait próbáltuk felismerni, majd északra a Căpățânii-, Lotru- és Szebeni-havasokban gyönyörködtünk. Tőlük nyugatra még a Páreng-hegység vonulatát is felfedeztük. Olténia felé fordulva a kiszélesedett Olt-folyó völgye terült el a lábunk alatt.
Megelégedve folytattuk utunkat továbbra a hegységünk gerincén. Habár nem jártunk még errefelé, különböző leírásokból tudtuk, hogy az útszakaszunk legnehezebb része következik. Fel is készültünk erre lelkileg is, túratársaimnak próbáltam elmagyarázni, nagyjából mire számíthatunk. Nagyjából két és fél kilométer hosszú nagyon tagolt gerincrészlet következett nehéz szakaszokkal. Irányunk többnyire lefele tartott, de számtalanszor a jelzés visszavezetett a gerincre amikor letértünk róla, újabb és újabb kapaszkodókat jelentve számunkra. Ösvénynek sem lehetett nevezni az általunk bejárt gerincet, hiszen szó szerint árkon-bokron keresztül keresgéltük a piros sáv jelzést. Bőven kapaszkodtunk törpefenyők ágaiban, habár ezek nagyon jó segítséget jelentettek nekünk, amikor egy 20 méter körüli csúszós szöktetőn ereszkedtünk be. Helyzetünket néha nehezítették a még jelen levő hónyelvek, de szerencsére mindig megtaláltuk a helyes utat, igaz több fürkésző szem segítségével. Számtalan ereszkedő-kapaszkodó után megérkeztünk az Oale-nyeregbe, ahol véget ért a gerinctúránk (1580 m / 15,50h).
Sárga pont jelzést követtünk lefele irányban. Ösvényünk – habár helyenként nagyon meredeken vezetett le – igen kényelmesnek tűnt a vad gerinctúra után. Könnyedén visszaértünk az erdőkitermelő útba, a Pahomie-kolostor szomszédságában található kis – de annál szebb – vízesés mellé, amelyből boldogan oltottuk szomjunkat egy sikeres túra után (850 m / 17,30 h).
Köszönet a csapatnak, hogy bevállaltátok és együtt felfedezhettük ezt az eddig általunk ismeretlen vidéket. Még visszatérünk!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése