Kisbakancs-túra a Bojtorjános tetőre, ápr 26

Április 26-án, vasárnap, e gyönyörű szép nap alkalmával 61 személy gyűlt össze Mikóújfaluban, amelyből 26 gyerek volt. Ezen kívül még két kutyus is eljött a kirándulásra. A Máltai Szeretetszolgálat tábora mellett hagytuk autóinkat és megkezdtük meredek emelkedőnket a Szilas-gerinc irányába. Eleinte nehezebb volt, hiszen fiatal nyírfák között kellett utat keresnünk, de ahogyan elértük a gerincélt, csodaszép látvány terült elénk főképp a Tusnádi-szorosra és a Dél-Hargita hegyeire. Közben több rövidebb pihenőt iktattunk be, hogy főleg a gyerekek nagyon ne fáradjanak el az elején.

A gerincen jóval könnyebben ment az előrehaladás, emelkedős- és vízszintes szakaszok váltogatták egymást. Épp időben értünk ki a Bojtorjános-tetőre, a Bodoki havas főgerincére. Itt kissé beborult az ég, de szerencsére esőt nem kaptunk. Így zavartalanul folyt a szalonnasütés, kajálás. Előkerült egy labda is, amellyel gyerekek és felnőttek hosszan játszottak egyaránt. Más gyerekek a tűzzel voltak elfoglalva, de voltak akik sátrat építettek faágakból. Szinte két órát töltöttünk el ebben a környezetben, ezek után jött a visszavonulás, természetesen a kötelező csoportképkészítés után.

Lefele egyértelműen könnyebben és gyorsabban haladtunk. A fiatal nyírfás részt egy kerülő alkalmával hagytuk magunk után. Egy kis incidenssel zártuk a napot, mivel két gyerek elkerülte a csoportot és rossz irányba mentek. Szerencsére idejében előkerültek és visszatértek a csoportunkhoz. Lényeges tanulság volt számukra. Ezek után szerencsésen visszatértünk az autókhoz és pontot tettünk e csodálatos nap végére.

Köszönettel tartozom mindenkinek, hogy ilyen szép számban megtiszteltek jelenlétükkel. Találkozzunk hamarosan a Királykőn!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.956117604420510&type=1 

Stubai Alpok: Cukorsüveg-csúcs - 3507 m (Zuckerhütl)

Április 8-án, szerda este indulunk Sepsiszentgyörgyről négyen. Az ötödik utas Brassóban ül fel és robogunk is Innsbruck felé, ahová 17 órai utazás után érkezünk. Megszállunk egy hostelben és másnap reggel kipihenve felautózunk Söldenbe. A kisvárost is magunk mögé tudjuk, majd hamarosan parkoljuk az autót a Windach-völgy bejáratánál.

Beöltözünk a túracuccba és indulunk is a völgyön felfele (1450 m / 10,00 h). A mai célunk feljutni a Hildesheimer menedékház téli szállásáig. Széles, kényelmes ösvényen haladunk enyhén felfele a völgyön. A Nap hétágra süt, gyönyörű idő kísért mindvégig bennünket. 4 km gyaloglás után megérkezünk a Fiegl menedékházhoz, amely ilyenkor zárva van (1960 m / 11,30-12,30 h). Itt hosszadalmasan megpihenünk, csodáljuk a tájat és napozunk.

A lazsálás után útnak indulunk, még 3 km-t kell követni a völgyet amíg azt el nem hagyjuk és következik a meredek emelkedő. Még kényelmesen haladunk, a hó viszonylag kemény, nem süppedünk nagyon bele. Egy hatalmas lavina maradványain is át kellett másznunk. Megérkezünk a ponthoz ahol el kell hagynunk a völgyet (2122 m / 13,30 – 14,00 h).

Az Aschenbrenner utat követjük a Hildesheimer menedékház felé. A Nap erősen süt,  a hó is kezdett meglágyulni. Már a meredek emelkedő elején térdig-combig süppedünk a hóban, nagyon lassan haladunk, természetesen tudjuk, hogy „csekély” 800 m szint választ el a boldogságtól. Na de nincs mit tenni, lassan de biztosan gyúrjuk a havat. Megváltás volt, amikor száraz sziklaszigetet kaptunk el, azon úgy haladtunk mintha repültünk volna. Na de a kitartó haladásnak megvolt a gyümölcse és megvoltunk elégedve a teljesítményünkkel. Kb 2700 m-en lehetünk, amikor egy jó nagy völgy állja utunkat, amelyre nem számítottunk. Nagyon keserű szájízzel vesztettünk jó 150 m szintet és sok időbe került amíg visszanyertük azt. Az utolsó 200 m nagyon lassan ment, nagyon mély havat kellett törni. Kifáradva, elcsigázva de boldogan érkezünk meg a Hildesheimer menedékházhoz (2900 m / 19,30 h). Most megtudtuk, hogy miért nem járja senki téli-tavaszi időszakban ezt az utat. Nagyon meredek, túrasízésre sem alkalmas, gyalogolni pedig  a nyugati turisták nem szoktak a mély hóban. A menedékház téli szállása tiszta, összkomfortos hely. 12 férőhelyes kényelmes ágyakkal, matraccal és pokrócokkal. Hálózsák nem kell. Megtalálható minden konyhai felszerelés, a kályha mellett tűzifát is találtunk. Rögtön neki is látunk havat olvasztani víznek és teának. Vacsora után nem kellett ringatás, mély álomba merülünk reggelig.

Április 11, szombat reggel 4,45. Felkelés után harapunk valamit és ahogy pirkad indulunk a Cukorsüveg-csúcs (Zuckerhütl) felé (2900 m / 6,00 h). A menedékháztól csak hármasban indulunk. Két társunk úgy döntöttek, hogy nem tartanak velünk az előző napi fáradalmak miatt. A napot egy 150 m-es szintvesztéssel kezdjük, de erre már számítottunk. Ismét tiszta égboltunk volt, jó fagyos reggel, tehát megszűnt egyelőre a mély hó kálváriája. Csodálatosak voltak a környék hegyei, többször megálltunk fotózni. A Pfaffen-gleccseren sétálunk fel az azonos nevű nyeregig, több mint 3200 m-re. Innen a Sulzenau-gleccser felső régióját keresztezzük hosszadalmasan a Wilder Pfaff- és a Cukorsüveg csúcsok közötti nyeregig. Itt már találkozunk más turistákkal is, akik a Stubai völgyből jönnek fel kényelmesen felvonóval 3200 m-ig, majd túrasível sétálgatnak a gleccsereken. A nyeregből egy nagyon meredek emelkedő vezet ki a Cukorsüveg-csúcsra. Azonban a hágovas és a jégcsákány szokás szerint jó szolgálatot tesz és problémák nélkül ketten érjük el a csúcsot. A harmadik társunk úgy látta jónak, hogy a meredek emelkedő közepénél megfordul. A csúcsról fantasztikus a kilátás (3507 m / 10,30 -11,00 h). Főleg nyugat és dél felé volt kilátásunk, más irányból kezdett ködösödni. A Stubai- és az Ötz-völgyi Alpok csúcsainak sokaságát láthattuk.

Megkezdtük az ereszkedést a csúcsról. Eleinte még könnyedén ment, de már a Pfaffen-gleccserre érve ismét felmelegedett az idő és a hó kezdett lágyulni. Innen már az ereszkedés is nehézkesen ment, nagy havat törve. Ne is beszélve a Hildesheimer menedékház előtti 150 m-es emelkedő, amely a nagy melegben és vizes hóban egyenesen kimerítő volt. Na de nagyon kitartottunk és szerencsésen visszatérünk a menedékházhoz (2900 m / 14,00-15,00 h). A másik két társunk már délelőtt lement az autóhoz. Mi megebédeltünk, összepakoltunk és indultunk lefele. A mély hóban lassan, de biztosan ment az ereszkedés, néhol kipróbáltuk a gatyaféket is. Viszonylag hamar elértük a völgyet, erre már a beígért csapadékos időjárás  is megérkezett. Na de ezzel nem foglalkoztunk, inkább a vizes hóval kellett harcot vívni. Még a Fiegl menedékházig tartott a vizes hó, utána megszabadultunk. Megkönnyebbülve érkezünk vissza az autóhoz, ahol már vártak a társaink (1450 m / 19,10 h).

A túra után egyből jövünk haza kb 20 óra autózás után.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.977354528956236.1073741889.100000450948657&type=1&l=da182b4de8 

Kisbakancs-túra a Marinka pusztára, ápr 4

Húsvétszombatja elég hideg időjárással köszöntötte a Büdöskútnál összegyűlteket. 11-en indultunk a szeles, de szép időben. Az elmúlt napok zord időjárása alaposan felkészített bennünket a kirándulásra, gyerekeket jól bebugyolálva kezdtük a gyaloglást. Előpatak felé indultunk, majd hamarosan betértünk az erdőbe a Papp-kútja irányába. A forrást elhagyva kellemes erdei sétában volt része a társaságnak. A Kölcze-pusztán pihenőt tartottunk, a gyerekek szokás szerint feltöltötték az energiájukat.

Innen alig egy órai séta után megérkeztünk a Marinka-pusztára, a kirándulás célpontjához. Útközben letagadhatatlan áprilisi időjárásban volt részünk, hiszen a napsütés és a sűrű havazás gyorsan váltotta egymást. A tisztáson nagyobb pihenőt tartottunk, ahol tüzet gyújtottunk és szalonnát, szalámit sütöttünk. Eközben a lányok inkább babajátékokkal voltak elfoglalva, a fiúk természetesen a tűzzel játszodoztak.

Csoportkép készítése után indultunk hazafele az 5-ös km irányába. Ha eddig kitartott a napsütés, a tó mellett hirtelen havazás tört ki, amit azonban nagyon élveztünk. Tudtuk úgysem tart soká.  Így is volt, perceken belül ismét sütött a Nap, élvezhettük az erdei sétát. Hatalmas tócsákat is találtunk az erdőben, ezeket a gyerekek maximálisan kihasználták játszótérként. A Pacéról leereszkedve aztán eljött a búcsúzkodás ideje, a következő viszontlátás reményében.

Köszönöm a résztvevő szülőknek és gyerekeknek az együttlétet és találkozzunk a Bodoki havasokban!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.943769428988661&type=1 

Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, márc 21

Március 21-én reggel nyolcan indultunk a Plaiul Foii-tól (849 m / 6,30 h). Csíkból és Sepsiszentgyörgyről verődött össze csapatunk. Borús idő fogadott, de tudtuk, hogy ez nem tart soká és gyönyörű időben lesz részünk e napon. Nem is csalódtunk. Az előző két napi havazás nem tetszett nekünk, meg is volt az eredménye. Már lentről friss hóba tapostunk, ahogyan haladtunk felfele egyenes arányban nőtt a hó vastagsága. A Sárga Falnál már térdig jártunk benne. Az erdőben csendesen haladtunk, senki nem akart megszólalni. Mintha menet közben még aludtunk volna. A Reménység menedékhelyhez épp időben érkeztünk fel, ahol megpihentünk és falatoztunk (1690 m / 9,00 – 9,30 h).

A menedékhelytől a Calinet-sziklavölgy felé mentünk. Az erdőben néhol derékig is ért a hó, reméltük, hogy a völgyben jobb lesz a helyzet. A vaslétrán való leereszkedés nagy elővigyázatossággal történt, majd beértünk völgyünkbe. Itt szerencsére csak max térdig süppedtünk a hóba, természetesen az elsőnek volt nagyon nehéz dolga, aki törte a havat. Az időjárás közben teljesen helyrejött, kitisztult felettünk az ég. Fennebb haladva a Calinet-völgyön kemény havat is találtunk, itt érezhetően gyorsabban haladtunk. A táj mesebeli volt. Mindenfelé cukorfehér sziklák és felettünk a kék ég. A szöktetők mind fel voltak telve, tehát ezek nem okoztak gondot. Még a völgy legnagyobb szöktetője, amely közel 20 m magas, az is teljesen be volt fedve. Meglepően gyorsan kiértünk a völgyből az északi gerincre, pedig nem is siettünk (2140 m / 11,30 – 12,15 h). Itt a Nap hétágra sütött ki is használtuk a melegét. Pihenés közben Péter úgy döntött, hogy egy hópárkánnyal még megküzd, amelyet sikeresen végre is hajtott.

Felfrissülés után indultunk visszafele. Az Ablakos-sziklavölgy volt a cél. Az eredeti leereszkedési helyig nem mentünk el, hanem hamarabb vonultunk vissza a nyugati oldalba. Az ereszkedés könnyen ment a nagy hóba, egyenesen élvezetes volt egy pontig, amikor észrevettük, hogy biza ha át akarunk menni az Ablakosba akkor át kell másszunk egy gerincen. Tehát egy újabb – szerencsére rövid – völgyecskét másztunk ki, ekkor észrevettük az alattunk levő ablakot. Jó helyen vagyunk. Itt több időt is töltünk, elég fáradtak is voltunk a sok vizes hó taposásától.

Ezzel a kimászással jelentős időt töltöttünk, de nem volt probléma, még sok volt estig. Az Ablakoson való leereszkedés szerencsére árnyékban történt, tehát a hó nem tapadt. Ennek nagyon örvendtünk. Ebben a szűk völgyben még nagyobb volt a hó, mint ahol felmentünk. Rendesen úsztunk lefele. Persze ez nagyon élvezetes volt, nem fáradtunk. Visszatérünk a Reménység menedékhez ahol a napsugarakkal kényeztetjük magunkat hosszabb ideig (1690 m / 15,30 – 16,20 h).

Visszaereszkedni a Sárga Falig nem is ment olyan egyszerűen mint gondoltuk volna. A jól meglatyakosodott hó nagyon tapadt a hágóvasainkra, minden lépésnél le kellett ütni róla a havat. Aztán odalent végre levehettük a felszerelést és nagy megkönnyebbüléssel – most már igazi gyors tempóban robogtunk le az autóinkhoz. Csodálatos naplementében volt részünk, ez volt a hegység ajándéka számunkra (849 m / 18,20 h).

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=a.964005536957802.1073741888.100000450948657&type=1&l=f6aab13e56

Királykő északi gerinc, feb 21

Február 21-én öten indultunk a Botorog-forrás melletti parkolóból (820 m / 4,50 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a sötét erdőben, a csúszós szerpentineken. A Zanoaga-tisztásra kiérve jól kivehető volt a Királykő havas gerince, felette a csillagok sokasága sziporkázott. A Curmatura menedékháznál azonban már kezdett virradni, keletről egyre világosodott az ég alja (1470 m / 6,30 – 6,50 h).

Egy pihenő után a ház mellett, újra felkerekedtünk és a kék háromszög jelzést követve a Hegyes-csúcs felé vettük utunkat. Örvendtünk tiszta szívből, hogy nem kellett nyomot törni, így könnyed dolgunk volt felfele. Egyre jobban kezdett emelkedni a Nap is a horizonton, ezzel párhuzamosan növekedett a hőmérséklet is. Már kora reggel kezdett csepegni az olvadó hó a fákról, szinte nyárias melegre lehetett számítani a későbbiekben. Az utolsó völgyön való kimászás picit nehezebbre sikerült, mivel az előttünk járók – gondolom a lavinaveszély elkerülése végett – nem a völgyben törtek nyomot, hanem egy sűrű bokros meredek oldalon. Természetesen mi is követtük a nyomokat, szerencsére problémák nélkül értünk ki a magashegyi övezetbe. Innen már csak egy egyszerű emelkedő választott el a hegység főgerincétől. Bementünk a Hegyes-csúcs mellett található menedékhelyre, megpihentünk, falatoztunk (2150 m / 9,30 – 10,30 h). A menedékhely jó állapotban található és nem szemetes.

A pihenő után csodálatos napos időben, immár hárman indultunk tovább az északi gerincen a Pásztor-csúcs irányába. A hó állaga egyáltalán nem követelte meg a hágóvas használatát, ezért fel sem csatoltuk. A már jól kijárt gerincen jól lehetett haladni, közben sokszor megálltunk, hiszen gyönyörű időben volt részünk, igyekeztünk minél többet fotózni. Végigmentünk a Cimbalmokon, majd a Sbirii-csúcs keskenyebb, háztetőszerű gerincén. Nagyon érdekes élmény  egyensúlyozni ilyen csodálatos helyeken. Ezekután következett a Királykő legmagasabb pontja a Pásztor-csúcs. Rövid pihenőt tartottunk, közben meglett a kötelező csoportkép is (2238 m / 13,20 – 13,30 h).

A csúcsról egyenesen az alsó Grind menedékhely felé kezdtünk ereszkedni. Egyre közelebb tartottuk magunkat a sziklákhoz, hiszen a mély hó és a nagy meleg fokozott lavinaveszélyre intett. Ahol csak lehetett gatyafékes tehnikát alaklmaztunk az ereszkedésnél, majd ahogy a sziklákat elhagytuk, szinte a menedékhelyig leszánkóztunk. Hát ez nagyon boldoggá tett bennünket, időt és fáradtságot megsóroltunk, plusz egy jó nagyot szorakoztunk. A lecsúszásnak meg is volt az eredménye, alig egy fél óra alatt 600 m szintet letudtunk magunk mögött. Az alsó Grind menedékhelynél sokan voltak, mi egy rövid pihenő után indultunk lefele tovább, nem szándékoztunk szocializálódni (1620 m / 14,00 – 14,10 h).

Innen gyors tempóban leereszkedtünk a Vladuska-forrásig, amelynek finom vizét megkóstoltuk. Továbbá egy hosszabb szakasz következett a Zernyesti-szoroson keresztül vissza az autóig, amelyen kirándulási élményeinket mesélve észrevétlenül magunk mögött hagytuk (820 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.947854598572896.1073741887.100000450948657&type=1&l=7425616ba7