2023 október 28-án szombaton Attilával ketten – akár “Team 2”-nek nevezett csapatban – vágtunk neki a Királykő különleges és ámulatba ejtő vidékének. Leparkoltuk autónkat a Plaiul Foii-nál, megvásároltuk az automata által kínált belépőjegyet a hegység “univerzumába” és indultunk is (849 m / 7,30 h).
Tudtuk, hogy a mai nap során nehezebb szakaszoknak nézünk elébe, ezért a még jelzett útvonalon nagyon gyorsan szedtük a lábunkat. Elhagyjuk a jelzett utat, a Vladusca-vögy jelzetlen ösvényét követtük. Sokat beszélgetünk, jó a kedvünk, hiszen a Hegy irányába megyünk. A sok beszélgetésnek megvan az ára, mivel ki is térünk a helyes útvonalról egy szűk völgybe. Akkor vesszük észre magunkat, amikor már a patakvíz folyik szembe velünk, túl összezárult völgyben. Ez nem jó. Ránézünk a térképre és visszafele tanácsolt néhány száz métert a helyes útvonalra. Boldogak voltunk, amikor a helyes útvonalat megláttuk és ráismertünk ösvényünkre. Szedtük a lábunkat a sziklafalak lábáig, majd jobbra kitérve meg sem álltunk a Királylány (Crăița) menedékhelyig. Felélednek régi emlékek, habár a mostani menedékhely fel van újítva, sőt ki van cserélve. De most is őrzi a hely varázsát! (1615 m / 9,10 – 9,45 h)
Megreggelizünk és indulunk a Királykő sziklafalainak világa felé. Már kezdetének kezdetén, rögtön egy kb 15-20 m magas szöktetőt mászunk ki, teljesen szabadon. Jaj Istenem!.. a hűvös reggelen ujjaink teljesen meggémberedtek amire felértünk a szöktető tetejére. Ekkor arra gondoltam, hogy mi lesz a tövábbiakban, hiszen a kesztyű jó helyen van...otthon. Szerencsére annyira élveztük a további helyzeteket, hogy teljesen bemelegedtünk, és a következő kisebb szöktetők nem okoztak semmi gondot. Egy érdekes mászás után – ahonnan pottyanni is lehetett volna – megtaláljuk az Aninata felé vezető sziklaösvényt. Izgatottan és sebességbe kapcsolva rohantunk abba az irányba, sikeresen megtalálva a kis létesítményt (1700 m / 10,00 – 10,20 h). Ezalatt a régi füzetben megtalálom a 10 évvel ezelőtti bejegyzésemet, amiért nagyon boldog voltam.
Megyünk a Közép-öv felé. Egy kíváncsi zerge sétál előttünk, de shogy nem tudom lencsevégre venni. Végül kiállt egy sziklára és kíváncsi alakját lefotóztam. Kéményhez hasonlító szöktetőt tudunk magunk mögött, ahová egy jókora kő van beszorulva. Érdekes módon alatta bújunk át, majd nagyon jó fogásokat találva magunk mögött hagyjuk az akadályt. Egy jó kapaszkodó után elérjük a Közép övet, amelyen dél irányba folytatjuk utunkat (1950 m / 11,05 h). Közben egy kíváncsi zergét fényképezünk, aki nagyon közel engedett magához!
A Közép-öv fantasztikus ösvényét járjuk be a következőkben. Fel-le haladunk csodálatos sziklavilágban. Egy nagyon különleges és kényes átlépést kellett végrehajtanunk egy izgalamas szakaszon, hiszen háttal kellett végrehajtanunk egy pici ereszkedést, ahonnan jó nagyot lehetett volna bukni az alattunk levő mélységbe. Szerencsésen magunk mögött hagytunk minden akadályt és beértünk a Láncos-út (Deubel) felső szakaszába, ahonnan egy jó kapaszkodó után felérünk a Királykő főgerincére. Nyugati hideg szél borzolja kedélyünket, mindaddig amíg felérünk a csúcsra (2238 m / 12,20 h). Mivel sokan voltak ott, gyorsan fotótkat készítettünk és visszatérünk a Grind 2 menedékhely szomszédságába, ahol megpihentünk, ettünk, beszélgettünk és elmélkedtünk. Eleinte a hideg szél miatt hamarosan le akartunk lépni innen, de későbbiekben elvonultak a felhők, kisütött a Nap és már nem is akartunk levonulni a hegyről. Jól megültük magunkat! (2200 m / 12,45 – 14,15 h)
Kissé keserű szájízzel hagyjuk el a Grind 2 menedékhely melletti kénylemünket, megkezdtük ereszkedésünket a Láncos (Deubel) úton. Vígan ugrándozunk szikláról-sziklára, kedvenc terepünkön. Előttünk levő túrázókat lazán hagyjuk magunk mögött, néhánnyal szóba is elegyedünk. A Nap kezdi megsütni a hegység nyugati oldalát, emiatt gyönyörűen fehér sziklák mutatkoznak elénk, amelyeket nagy előszeretettel fényképezünk. A Láncos-út lefele tartó szakaszán számos szöktetőt küzdünk le kábelek segítségével, vagy csak puszta kézzel és lábbal. Igyekeztünk mindenhol tisztán mászni, nem akartuk igénybe venni a segítő kábeleket, így izgalmasabbnak tűnt az ereszkedés. Nagyon gyorsan haladunk, habár nem is sietünk, még fotókat is készítünk. Zaplaz sziklavilágát megtekintjük, egy ökölnyi követ szinte valaki nyakába eresztek, de hangosan kiáltva a „piatra” szavat, ezáltal megmenekült az alattam levő. Kissé szomorúan elhagyjuk a Királykő sziklavilágát, viccesen egyet sírunk érte és máris viharzunk le a Spirlea-menedék felé az erdőben. Egy-két cuccot leveszünk magunkról, hiszen melegedett a legkör és percek alatt bevettük magunkat a további ereszkedés élvezetébe (1420 m / 15,40 h).
Ó de gyorsan száguldottunk lefele a völgyben! Mindenkit magunk mögött hagytunk! Most már próbáltuk élvezni a sebességet, amellyel meneteltünk – szinte szaladtunk -. Élveztük is nagyon, közben régi történeteket elevenítettünk fel az elmúlt idők során. Szerencsésen visszaérünk az autóhoz, még egy pillantást vetettünk a gyönyörű hegyre és boldogan indulunk haza! (849 m / 16,45 h).
Köszönöm Attilának a vagány társaságot, örvendek, hogy jót nyújtózkodhattunk egyik kedvenc játszóterünkön – a Királykőn!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése