Maroknyi kis székely csapattal sikerült egy gyönyörű szép napot túrázással lebonyolítani a Kelemen havasokban. Öten fértünk be a személygépkocsiba, így ezzel a létszámmal indultunk neki a kalandunknak. Újabb felfedező túrán vettünk részt, hiszen eddig egyikünk sem járt a hegység ezen útvonalán.
2023 szeptember utolsó napján szombaton, pontban 2 órakor indultunk Sepsiszentgyörgyről. Problémák nélkül utaztunk 300 km-t, a hegység lábáig. Kicsivel a virradat után megérkeztünk Gura Haitii településre, majd annak felső végébe, ahol leparkoltuk a járgányunkat. Az autóból kiszállva nagyon gyorsan szedtük a hátizsákjainkat és köszönhetően a nulla Celsius foknak úgy indultunk, mintha puskából lőttek volna ki (1100 m / 7,30 h). Egy széles erdőkitermelő utat követve, katonásan meneteltünk észrevehetetlenül felfele. Alig 1 km után jobbra észre vesszük a 12 Apostol sziklaformációk felé vezető tanösvény beindulását, amelyet egy szép kapu jelez. Picit tanulmányoztuk az ott elhelyezett térképet is, majd a hideg egy-kettőre késztetett az indulásra. Égboltunk patyolattiszta, mélykék volt, alig vártuk, hogy a már felkelő Nap sugarai leérjenek hozzánk, vagy mi érjünk olyan magasságba, hogy melegítsen áldott fényével.
Nos, útvonalunk további szakasza nem akart egyáltalán megdolgoztatni bennünket. A kaputól lefele indultunk, mint egy kényelmes parkban, ahol hatalmas új plakátok voltak elhelyezve a tanösvény mentén. Őszintén szólva, fázós tekintetünket nem akartuk rászegezni a plakáton hírdetett növény- és állatvilágra, inkább folytattuk utunkat egy-egy fotó elkészítése után. Fényképezés közben mutatóujjamat rendesen csípte a hideg, látszik még nem vagyok előkészülve az újabb téli időszakra. A patakba beérve végre emelkedő kezdődött, de az is nagyon laza dőlési szöggel. Szedtük a lábunkat ahogyan csak tudtuk, ennek köszönhetően valahogy bemelegedtünk. Végre elértek a napsugarak, innen a fázós “időszaknak” vége volt.
Kék ponttal jelölt utunk egyre merészebben kezdett kapaszkodni felfele. Közben megláttuk utunk fő célpontját – a Pietrosz csúcsot – amely pontosan a hátunk mögé került. Hű, de messzire volt és pontosan az ellenkező irányba mentünk, vagyis egy darabig távolodtunk tőle. A 12 Apostolok sziklái északra vezettek, a Pietrosz pedig dél irányba emelgette büszke tömbjét. Nagyon bíztam a nálam levő digitális térképben, reméltem nagyon, hogy a tervezett 35 km nem lesz jelentősen több.
Gyímesi tájakhoz hasonló vidéken menetelünk felfele. Igaz a táj kissé mélyebb völgyeket rajzolt és magasabb hegyekkel kecsegtetett. De nagyon hasonlított a csángók vidékéhez. Nagyon jó iramban haladtunk egyre meredekebben felfele, sőt az erdős területeken ahol nem volt kilátás, a lehető leggyorsabbra kapcsoltuk gyaloglásunk ütemét. Mélyen szívtuk a friss üde őszi levegőt, nagyon jól esett a mozgás a sok autóút után. Egy mellékgerincre érkezünk, ahonnan egy tényleges sétaút választott el az Apostolok sziklaformációitól. Jóformán minden vulkanikus követ megkerülünk, felmászunk rájuk, élvezzük a pillanatokat, majd a két legmagasabb pontra is feljutunk, némi elementáris sziklamászással. Reggelinket (tízórainkat) egy sziklaudvarban fogyasztjuk el, kényelmes módon (1770 m / 9,45 – 10,45 h).
Evés után végre a Pietrosz felé vesszük az irányt, vagyis délre. Tehát kezdtünk közeledni a hegység legmagasabb pontja felé, de jujj milyen távol volt. Szerencsénkre egy nagyon laza 14 km-es mellékgerinc útvonala következett, amely nagyjából 1700-1800 m között vezetett bennünket a szintgörbén. Ennek köszönhetően nagyon jól haladtunk, eléggé gyors iramban. Ezen a szakaszon figyelmünket lekötötte a szarvasbőgés, amely nagyon szokatlanul érintett bennünket, hiszen délidő környékén nemigazán szokásos az effajta viselkedés a szarvasoktól. Nagy figyelemmel és csendben ülve, közben menetelve hallgattuk az egyre közeledő hangokat. Sajnos az állatokat nem tudtuk szemügyre venni a sűrű erdő miatt. De nekünk ez máris a habot jelentette túratortánkon! Nagyon boldogok voltunk!
Lassan, de biztosan közeledett a Pietrosz tömbje, pedig menetelésünk nem hagyott egyáltalán alább. A tömb előtt veszítettünk kb 150 m szintet, amelyet természetesen vissza kellett másznunk a Pietrosz felé. Véget ért a kényelmes “álmodozásunk” és a tömbre felfele meredek – de kibírható – kapaszkodó várt ránk. Csakazértis akartuk kitűzött időpontunkat elérni, ezért keményen, de élvezettel szedtük lábainkat. Széles és lapos köveken lépkedtünk egyre fennebb és két kis köves domb után, máris a hegység legmagasabb pontján álltunk, a Pietroszon (2100 m / 15,00 – 16,15 h). Kitűzött időpontunkat a 15,00 órát percnyi pontossággal értük el, mint a svájci óra! Hű, milyen vagány érzés volt! Körbefotózva a tájat, csodálatos tájképeket fedeztünk fel szemeinkkel. Közben felhők kerültek a magasba, de kilátásunkat egyáltalán nem zavarták. A szélrózsa minden irányába nézhettünk és próbáltuk beazonosítani az ismert vidékeket. Felismertük a Ciblest, a Radnai havasokat, a Csalhót, a Nagyhagymást, a Görgényi havasokat és a Hargita egy részét. Kelemen-havasok tetejéről láttuk a Rekettyést a meteo állomással, a magyar Negojt, a Kis Beszterce tömbjét. Nem utolsó sorban megpillantottuk az Istenszékét, amely különleges értéket jelent egyesületünk tagjainak számára. Székelyföld irányába különleges módon a Nap sugarai betörtek a felhők között, mintha a Mennyországot idézte volna elénkbe.
Megebédeltünk, az ottlevő kutyákat is jól beetettük, majd indultunk lefele. Leszökdécselve a Pietrosz-tömb szikláin, a Haita-völgy patakán, piros kereszt jelzésen mentünk le. Eleinte füves, keskeny ösvényen, majd széles erdőkitermelő úton. A szakasz könnyedsége miatt az utolsó 12 kilométeren fiatalos energiával szedtük lábainkat az autóig (1100 m / 18,45 h). Az autósút visszafele tartó 300 km-ét szintén problémák nélkül bonyolítottuk le és ejféltájt mindenki hazaérkezett szerencsésen.
Fotók https://www.facebook.com/media/set?vanity=100064677970688&set=a.708158284683431
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése