Nagyon későn sikerült elindulnom Busteniből, 2023 október 3-án kedden (900 m / 15,00 h). Tudatában voltam, hogy az utam lefele tartó egy szakaszán rám is sötétedik, ezért kétszer is megnéztem a fejlámpámat. Gyönyörű szép, napsütéses időt fogtam ki, tiszta égbolttal. Nyújtott lépésekkel meneteltem a piros háromszöggel jelzett túraútvonalon. Egész túra alatt több zergével találkoztam mint emberrel, az egyedüli ember épp lefele készült a hegyről. A gyors lépéseknek köszönhetően hamar elértem a Kostila tisztást, ahol a turistajelzésről le kellett térnem.
A Poieniței-sziklavölgy keskeny és meredek ösvénye után kutattam. Egy derékig érő csihánymezőt szerencsésen kikerültem, majd bent az erdőben kutakodtam az ösvény után. Elkeseredésemre egyelőre nem kaptam meg, de tudtam, hogy valahol a közelben kell lennie.A völgy bal oldalán kapaszkodok nagyon meredeken felfele. Jóformán ahogyan kapaszkodtam, a föld jött velem szembe. Sokszor csúsztam vissza, de nem hagytam magam, tudtam, hogy szebb perceknek kell eljönnie. Egy bizonyos idő után a völgy jobb oldalán megláttam egy sziklát és akkor elmémben előjöttek az emlékek. Ott kell lennie az ösvénynek. Tehát át kellett vágnom a völgy alját, egy hatalmas szöktető került elémbe, amely előtt kimásztam a völgy jobb oldalára, az említett szikla alá. Hű, nagy megkönnyebbülés volt, amikor rátaláltam az ösvényemre! Végre a kínos kapaszkodónak, lepucolom magam a földtől, cipőmből is kiürítek mindent és hasonlóan meredeken, de most ösvényen folytatom utamat. Kiérek a nyeregbe, ahonnan megpillantom a Mălin völgyet, amely épp alattam volt. A Hornul Pământos (Földes) szűk kéményén ereszkedtem be a Mălin völgybe. Végre jöhetett a sziklákon és a szöktetőkön való mászkálás, amelyet kifejezetten élvezek (1600 m / 16,30 h).
Kőről-kőre ugrottam, kisebb-nagyobb szöktetőket másztam ki. Egyik nehezebb szöktető jobb szélén, lelengetett kötél segítségével mentem fel. Balról elhagyom a Colților sziklavölgyet (1B), az én völgyem is összeszűkül. Zergék jelzik a jelenlétemet a társaiknak, közben köveket potyogtatva fentről. Figyelmesen mászkálok felfele, majd észreveszek egy hónyelvet, amely egyből aggodalommal töltött el, pont úgy mint a múltkor a Fehér völgyben, ahol visszafordultam. Most sem volt nálam hágóvas és jégcsákány. Amikor a hónyelv mellé érkeztem, láttam a kb 100 méteres hosszúságát. Tetején bemélyedések voltak, ezért meggyőződtem, hogy tudok rajta menni. Egy szikláról léptem át a hó tetejére és könnyedén szedtem a lábamat. Hamar a végére értem és kissé megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy továbbra nincs hasonló szakasz. Legalábbis amíg felláttam. Még vagy 4-5 szöktetőt mászok ki, a legnehezebbek rendesen megdolgoztattak. Olyan is volt, hogy két próbálkozás után a harmadikra sikerült kimásznom. Vagy épp sziklák szorítójában hason csúszva nyomtam felfele magam. De nagyon élveztem! Itthon voltam!
Közben fennebb érve kitárult a világ. Gyönyörű füves réten lépkedtem, hatalmas sziklafalakkal a háttérben. Itt hoszú időt is el lehetett volna tölteni, de számomra jelenleg nem lehetett. Balról a Scorușilor sziklavölgyet (1A) hagyom magam mögött és rendíthetetlenül folytatom a kapaszkodást. Újból következtek a szöktetők sokasága, de ezek mintha könnyebbek voltak, mint az alsó régió társai. Hamarosan el is értem a Kostila-öv (1A) ösvényét, amely kivezetett a Mălin völgyből. Útvonalam könnyebbé változott, sziklaösvényen lépkedtem sok-sok zerge társaságában. Átharántozom a Scorușilor- és Kostila (1B) völgyek felső szakaszait és máris a Fehér-völgy gerincén álltam, pontosan a Gelepeanu-kémény alatt, ahol ki lehet menni a Bucsecs platójára, a Kostila-csúcs mellé. A Nap már rég a hegy tulsó oldalát sütötte, lemenőre készült. Ezért jóformán megállás nélkül szedtem a lábamat, most már lefele (2350 m / 18,10 h).
Egyszerűen leszaladtam a Fehér-völgy gerincén (1A) egészen a Légpárkányig (1A). Ezen is percek alatt végigmentem, majd a Policandru-sziklavölgy (1A) meredek szakaszán ereszkedtem le láncok és törpefenyők erős karjaiba kapaszkodva. Elérem a bozótos részt, eszembe jutott a 40 évvel ezelőtti két gyergyói mászó halála pontosan ezen a helyen. Egy traverz után ismét találkozok az emléktáblájukkal, ahol békés nyugalmat kívántam. Egy újabb hosszú láncos ereszkedő következett a Leshelyig (La Pândă), majd tovább vörösfenyők között a Sziklás völgyön (Vâlcelul Stâncos). A sziklavölgy után fenyőerdőben folytattam utamat, nagyon gyorsan haladva. Elérem a Kostila-menedékhely felé vezető ösvényt, amelyet továbbra kellett használnom. Itt is nagyon gyorsan, sokszor futólépésben haladtam, de a terep viszonya is megengedte ezt a fajta előrehaladást. Előszedtem a fejlámpámat, bekapcsoltam a hangfalat a medvék riasztására. Most már az erdőben besötétedett, még a tisztásokon volt némi fény. Na de gond nélkül lehetett szaladgálni lefele a lámpafénynél és természetesen az AC DC is besegített a ritmusba. Ennek köszönhetően néhány perc alatt Bustenibe érkeztem, szerencsésen és boldogan az Alpin-menedékház mellé (900 m / 19,30 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése