Nyárias melegben volt részünk 2023 október 21-22 közötti hétvégén a Keresztényhavason. Az abnormális időjárás hatását már Brassóban éreztük, ahol még pirkadatkor már 20 fokos hőmérséklet csapott meg, meleg széllel társulva. Az ottani vasútállomás belterében találkoztunk mindannyian, összesen 76-an, amelyből 30 gyerek volt. Rövid vonatos utazás után érkeztünk Predeálra, ahol bár hűvösebb volt, de az átlagnál itt is magasabb hőmérsékletet tapasztaltunk.
Kimondottan a gyalogtúránk tehát itt kezdődött (1050 m / 8,30 h). Nagy csapatunk teljes mértékben elfoglalta a város azon utcáit, amelyen vonultunk. Laza, de kitartó emelkedő vezetett ki a városból, majd a sárga sáv turistaösvényünk az aszfaltos út szomszédságában kígyózott a “Három Fenyő” tisztása felé. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bucsecs-hegység északi részére, igyekeztem elmondani az érdeklődőknek mit is látni e hegycsoporton belül, szépen részletesen (1100 m / 9,30 – 9,45 h). Sokat nem időztünk, habár mindenki inkább heverészett volna a kellemes időben. Továbbálltunk és a közeli Székely-tisztás menedékházánál ütemeztünk be egy hosszabb szünetet (1070 m / 10,10 – 11,15 h). Letelepedtünk a hosszú padokra és tízóraizás után teljesen ellazultunk. Élveztük a nyári meleget október végén! A pihenő jó hosszúra sikeredett, ennek hatására a csapatunk el kezdett lustulni. Sokan abban reménykedtek, hogy itt lesz az éjszakai szállásunk. Ezt meghallván befejeztük a lustálkodást és indulni kellett tovább.
Továbbra is nagyon laza útvonalat követtünk, enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tarkítva. Szerencsére többnyire erdőben haladtunk, ezért a Nap melege nem zavart annyira. Furcsa kijelentés ez utóbbi, egy októberi napra vonatkozóan. Nos utunk kétharmada ilyen lazán telt, nagyjából egy parkbeli sétához hasonlítva. Az utolsó harmad azonban teljesen megváltoztatta a túra arculatát, hiszen meredek kapaszkodó következett a Lovak gerincének nyergétől (1020 m / 12,30 – 13,00 h).
Egy 600 méteres szintet kellett leküzdenünk nagyon rövid távon. Ezt három fázisban és két pihenővel tudtuk megvalósítani a Három Leányka tisztásig. Minden pihenőnél bevártunk mindenkit, hiszen nagyon szétszakadt volna a csapatunk. Így is jelentős idő telt el az első és az utolsó között. Az utolsó szakasz volt talán a legemberpróbálóbb, néhol kőfolyás mentén, sziklás és keskeny ösvényen kapaszkodtunk fel. Mindenképp a Keresztényhavas legnehezebb útvonalának bátran lehet nevezni. Odafent a tisztáson szintén mindenkit bevártunk és felszusszantunk, hogy – habár az emelkedőnek még nincs vége – innen jóval könnyebb dolgunk lesz a továbbiakban (1640 m / 15,30 – 16,30 h).
És tényleg így volt. Emelkedővel folytattuk, de jóval gyorsabban haladtunk, hiszen szelídebb vala. Felérünk a felvonók felső állomásához, majd innen csak egy “ugrás” maradt, a hegység legmagasabb pontjáig. Szeles időben volt részünk, annyira nem zavart. Sokan fotózkodtak a csúcson, majd a csoportkép sem maradhatott el (1799 m / 17,10 – 17,30 h). Már a nap lassan-lassan lemenőben volt, ezért indulnunk kellett a menedékház felé. Jóformán mindenki lerohant a meredek sípályán és rövid időn belül máris üdvözölhettük a Julius Römer-menedékház gondnokát. Végre szerencsésen megérkeztünk szálláshelyünkre, épp vacsora előtti időben, naplementekor (1604 m / 18,10 h).
Turistához méltó adag ételeket fogyasztottunk, majd esti szabadprogram következett. Lehetett vidám társasággal beszélgetni, de lehetett sziporkázó csillagokat és a Holdat is megfigyelni, hiszen ezeknek a fénye a Bucsecs és a Királykő kontűrjét emelték ki. Mindezek alatt a gyerekek teljes mértékben birtokukba vették a menedékházat, le-fel szaladgáltak, mintha azon a napon nem is túráztak volna.
Vasárnap reggel picit felhős, de nagyon enyhe reggelre ébredtünk. A vékony felhőrétegnek köszönhetően a kontrasztos fényviszonyok annyira kedvezőek voltak, hogy a Bucsecs sziklavölgyei is tisztán látszottak, mintha épp kézzelfoghatóak lettek volna. Svédasztalos reggeli után, csoportképet készítettünk a menedékház előtt és elindultunk Brassó irányába (1604 m / 10,15 h).
Az e napra bejárandó útvonal is megegyezett az előző napival, csak a szintkülönbség nagyrésze lefele tartott. Egy fenyőerdős szakasz után, kiérünk a Ruja tisztásra, a mesterséges tó mellé, amelyből télen a hóágyúk táplálva vannak. Kék sáv turistajelzést követünk nagyon könnyű erdei ösvényen, a csapat is jól tudott haladni, minden komolyabb útkereszteződésnél bevártuk a legutolsókat is, lényegesen lecsökkent a várakozási idő az első és utolsó között. Elhaladunk a Nagy Krukk csúcsa mellett, majd a Rókapad és Vizes-völgy vidékén gyalogolunk. Szárazság miatt a Vizes-völgy forrása nagyon vékonyan csordogált. A közeli Stechil réten megálltunk pihenni, falatozni (1030 m / 12,50 – 13,40 h). Kellemes időben mindenki kifeküdt a rétre, mint egy nyári napon.
Feltöltve energiánkat hamar elérjük a Cenk nyerget, ahonnan egy rövid emelkedő után máris az egykori Árpád-szobor talapzatánál álltunk a Cenk csúcsán (955 m / 14,15 – 14,45 h). Miután készítettünk néhány fotót az alattunk elterülő Brassóról, megkezdtük ereszkedésünket a szerpentines úton. Összesen 24 kanyart számoltunk amíg leértünk az aljába. Érdekességképpen megjegyezendő, hogy amikor épp a felvonók alatt voltunk, bevártuk annak érkezését, amely nagyon közel vonult el a fejünk felett. A gyerekek nagyon élvezték. Kényelmes szerpentineknek köszönhetően elérjük a Cenk alatti sétányt, tehát a város szélét, ahol gyalogtúránk véget ért. Következtek a búcsúzkodások és a hazamenetel, volt aki korábban, volt aki későbben egy brassói városnézést beiktatva (580 m / 16,00 h).
Köszönöm, hogy ismét ilyen nagyon szép számban jötettek el a kétnapos túrára! Csodálatos emberek vagytok mindannyian! Köszönöm Kertész Enikőnek aki bevállalta mindkét nap a hátvéd szerepet! Külön gratulációt érdemel a 4 éves Viki, aki mindkét nap zokszó nélkül, mosollyal az arcán, életvidáman járta le a gyalogtúra távját. Minden gyereken hatalmas fejlődés látszik a túrázás terén, akik gyakran és hosszabb ideje velünk tartanak. Nekik is hatalmas gratuláció! Nemcsak a túrázás terén van fejlődés, hanem helyismeretből is volt aki jeleskedett. Ő nem más mint Mátyás! Kérlek ne haragudjatok, hogy minden gyerek nevét nem említettem, de mindenki büszke lehet magára! Itt kivétel nincs! A túra végén kapott tapsot köszönöm szépen, nagyon megható pillanat volt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése