2021. augusztus 10., kedd

Kisbakancs-túra a Vigyázón, aug 6-8

Épp egy elvonulófélben levő viharos időjárást követően érkeztünk meg autóinkkal az 1430 méter magasságban levő Vigyázó menedékházhoz. 2021 augusztus 6 pénteket írtunk. Az otthoni kánikula után épp jólesett a hétvégi hűsölés. Főleg pénteken este még a 10 fokot sem érte el a hőmérő higanyszála.

78 személy vett részt az eseményen, ebből 38 gyerek volt. Havasrogoz felől közelítettük meg a menedékházat, az 5 km-es makadámút utolsó szakasza volt rosszabb állapotban. Estére szerencsére mindenki elfoglalta a helyét a menedékházban és a sátrak is álltak. A menedékház sátorhelye nem valami kényelmes, hiszen lejtőre kell azokat felhúzni. Nincs kialakítva egyenes terep. A ház gazdái meleg pityókalevessel vártak, ez kifejezetten jólesett a hideg és szeles időjárásban. Teljesen birtokunkba vettük a menedékházat és annak környékét, késő estig zajlottak a beszélgetések, jókedvű pillanatok.

Szombaton, augusztus 7-én reggel indult a túranapunk. A Vigyázó kisebb körútját terveztük bejárni a menedékháztól. Ez nagyjából 15 km-es gyaloglást jelentett. Kellemes reggelen indultunk a kék ponttal jelzett úton. A Fehér kövek irányába gyalogoltunk nagyon kényelmes terepen, néha egy-egy kis szintemelkedéssel. Útközben hideg vizet tölthettünk a friss és bővízű hegyi patakocskákból. Áfonyát kóstolgattunk ínyencségként. A Fehér kövek fölé érkezve ebédszünetre megálltunk pihenni. Szükséges is volt a pihenés, hiszen egy nem túl hosszú, de nagyon meredek emelkedő várt ránk.

A Vigyázó platójára egy nagyon meredek kapaszkodóval indultunk. Mindenki bátran és hűségesen teljesítette a feladatot, jóformán el sem fáradt senki. A kapaszkodó után végigmentünk egy egyenes szakaszon a gyephavason, majd a csúcs előtt egy enyhe emelkedőt kellett leküzdenünk. Az 1836 méter magas csúcson kiterültünk napozni, megérdemelt pihenőnket igénybe venni. Közben végigszemléltük a tájat, körbe kereken fantasztikus kilátásunk volt. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Utunk további része a meteoállomás mellett vezetett, majd egy kényelmes, füves ösvényen megkezdtük az ereszkedést a menedékház felé. A sípályánál azonban utunk kövessé vált, kissé megnehezedett az előrehaladásunk. Szerencsére mehettünk közben a fűben is, ahol jóval kényelmesebben haladtunk. Hamarosan a menedékház szomszédságában találtuk magunkat. A körútat 7 óra alatt jártuk le pihenőkkel együtt, tehát nagyon ügyesen mozgott mindenki.

A házhoz való érkezés után kis időt hagytunk pihenésre, majd következett a tombolahúzás, ahol egy kétszemélyes sátrat lehetett nyerni. Finta Tihamérka volt a szerencsés nyertes, ő vihette haza a jóminőségű sátrat. Különben a játék nagyon népszerű volt, maga a tombolajegyek vásárlása is igen jókedvűen zajlott.

A tombola után következett Gáspár Uzonka Gyopár által kezdeményezett könyvcserebere. Annak ellenére, hogy későre hírdettük meg az eseményt, sokan hoztak olvasnivalót és sikeresen cserélhették a gyerekek könyveiket.

A menedékházban finom zöldséglevest és húsos tokányt puliszkával fogyasztottunk. A túra után főleg a gyerekek befagyizhattak az ebédlőben található hűtőszekrényből. A felnőttek jóhangulatú beszélgetéseket folytattak egy-egy hideg sör, na meg “Piroska” társaságában. Estére táncos mulatság kerekedett minőségi zenével, ahol fergeteges hangulatban töltöttük időnket lefekvésünkig.

Vasárnap kora reggel keltünk, hiszen több látnivalót terveztünk be erre az augusztus 8-ik napjára. Összeszedtük cókmókjainkat és elbúcsúztunk a házigazdától. Autóval lejöttünk a faluba, majd félreparkoltuk azokat és egy kényelmes erdei úton elsétáltunk a sequoia fenyőkig. Két darab 30 méter magas fa árnyékában fényképezgettünk, sokan családi panorámás fotót is készítettek a több mint 100 éves fákkal. Továbbállva elautóztunk Havasrekettyére, ahol a bővízű vízesést csodálhattuk. Ezen az útszakaszon rajtunk kívül még nagyon sokan voltak, így ügyelnünk kellett, hogy együtt maradjunk.

A hűvös percek után ismét autóba ültünk és Kalotaszentkirály-Zentelke községe utaztunk, ahol várt ránk a református tiszteletes. Beültünk a csodaszép templomba és beszélt a templom-, illetve a település történetéről. Megtekintettük az 530 éves megrepedt harangot is, amely az udvaron van kiállítva. Templomlátogatás után a Püspök-panzió udvarán található tájházat mutatta be a tulajdonos, illetve kalaotaszegi hímzéseket és különféle tárgyakat meg finomságokat lehetett vásárolni. A megmaradt pénzünket a közelben levő Ádám fagyizóban költöttük el, finom fagyikat vagy jégkását lehetett vásárolni.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt jókedvben. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt


2021. július 25., vasárnap

Az Ünő-kő elvarázsló árnyékában, júl 24

Felfedező túrának neveztük a szombati kiruccanásunkat a Radnai havasokbeli Ünő kőre. Hiszen néhányan egyáltalán, de a többség is a csúcsot északi oldalról közelítette meg mindeddig. Most délről indultunk Radnaborberekről, a Vörös-patak és az egykori bánya felől érkező patak kereszteződésétől. Körtúra formájában sikerült teljesíteni a napi túraadagunkat, megkoronázva ezt az Ünő-kő megmászásával. A mozgáson kívül azonban kulturális arculata is volt a túránknak, hiszen Reményik Sándor költészetének forrásvidékén voltunk.

Kilencen gyűltünk össze a fent említett helyen, csíki-, udvarhelyi- és háromszéki EKE képviselői (730 m / 7,30 h). Találkozásunkat megelőzte az autóval való hosszú utazás, a 330 km-es táv megtétele 5 és fél óra alatt jóformán szüntelenül. Na de barátainkkal való találkozás gyorsan elfeledtette az utazás fáradalmait. Ugyanakkor a reggeli csípős hideg megmozdította vérünket, gyors indulásra késztetett.

Kényelmes makadám úton indultunk, piros háromszög jelzésen. Szaporán lépkedtünk felfele a völgyön, elhaladtunk az egykori bányaépületek mellett, ahol annak idején aranyat és ezüstöt termeltek ki a mélyből. A bánya után egyre vadabbá változott az utunk, amely egyre elhanyagoltabbá vált. Hamarosan elhagyjuk a völgy mélyét és meredeken emelkedünk az erdős hegyoldalban. Gyaloglásunkat azonban könnyítette a szerpentines út. Szaporán emelkedtünk egyre magasabbra, majd hirtelen hatalmas tisztásra érünk. Akár erdőhatár szélének is nevezhettük a helyet. Egy kutyák ugatásától hangos esztena mellett mentünk fel. A nyáj őrei csak ugattak bennünket, vicsorgó fogaikat ezúttal nem mutogatták. Egy gyönyőrű füves oldal harántozása következtében felérünk a Curățel-menedékhely mellé, a napsütötte mellékgerincre (1480 m / 9,30 – 10,00 h). Megpihentünk, betekintettünk a menedékhely szobáiba, ahol tisztaság fogadott. Az itt éjszakázni szándékozó vándornak tudnia kell, hogy még priccsek sincsenek, a földön kell aludni. De a faépület jó állapotban van, tágas férőhelyekkel.

Szépen látszott a mellékgerincünk égbe törő útvonala a csúcs felé. Egyre gyönyörűbb kilátás nyílt a hegység legmagasabb csúcsaira. Próbáltuk is felismerni őket térkép segítségével. A mellékgerinc útvonala meredeken vezetett fel, az ösvény sem volt mindenhol egyértelműen látható, de tévedésnek nem adtunk esélyt. Utolsó rododendron bokrokat fényképeztünk immár a főgerinc közelében, különben nagyon erős illatú kakukkfüvet találtunk még ezen a szakaszon. A főgerinc elérésétől már csak egy köpésre volt az Ünő-kő csúcsa. Mire felértünk egy adag köd borított be bennünket, de különösen nem zavart, hiszen pihenni és enni készültünk (2278 m / 12,30 – 13,20 h). Ottlétünket nem zavarta senki, evés közben az alattunk levő kis Lála-tó tükrében gyönyörködhettünk. Csoportkép készítése után és továbbindulásunk előtt, György Sándor barátunk kézzel írott verset hozott fel, amelyet Bedőházi Róbert olvasott fel nekünk hozzáértő módon. A csúcson tehát egy kis Reményik Sándor-féle pillanatot élhettünk át a többek között.

Energiánk feltöltése után a főgerincet követtük szinte 4 km-en keresztül a Netedu-csúcs utáni nyeregig. Enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tűzdelt szakasz, a szelíd gyephavas jellegét néha-néha megtörte egy-egy sziklás lépcső, amely fokozott figyelemre intette a csapatunkat. Útközben a felhőplafon jól felemelkedett, így ennek köszönhetően többször is gyönyörködhettünk a tájban a szélrózsa minden irányába.

A Netedu csúcsról egy jó hosszú ereszkedő következett a Vörös-patak völgye felé. Elhagytuk a főgerincet és ismét egy mellékgerincen indultunk, immár egyfolytában lefelé. Mindaddig amíg be nem értünk az erdőbe, az Ünő-kő egyre távolodó impozáns, sziklás nyugati oldalában gyönyörködtünk. Az erdőben egy meredek ereszkedő után leértünk a Vörös-patak völgyébe, ahonnan már csak sétaút választott el az autóinktól. Jókedvűen és teljes sikerrel fejeztük be gyalogtúránkat a reggeli indulási pontunknál (730 m / 17,30 h).

Gyorsan átöltöztünk és a közelben levő Suzy-panzió udvarán Reményik Sándor piciny múzeumát tekintettük meg a tulajdonos néninek köszönhetően. Az évszázados faházikóban eredeti berendezéseket, képeket néztünk, pontosan itt ahol a költő alkotott. Ajánlom mindenkinek a szálláshelyet, bátran fel lehet keresni egy arrafelé tartó út során.

Az egymástól való búcsúzás előtt bementünk Óradnára pizzát vacsorázni. Az étterem keresése felért egy komédiával, hiszen az általunk románul érdeklődött „pizzerie” szavat, mindenki „frizerie” szónak értelmezte. Így szinte a borbélyhoz jutottunk a vendéglő helyett. Vacsora közben jókat nevettünk a kialakult helyzeten.

Mindezekután elbúcsúztunk egymástól, hiszen következett a hazaindulás ideje. Túránkat 24 óra elteltével fejeztük be egy gyönyörű, sikeres és eseménydús nap után.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy bevállaltátok ezt a nemmindennapi eseményt!

Fotók itt

2021. július 11., vasárnap

Feredős kisbakancs-túra Bálványoson, júl 11

Július eleje...vagy mindjárt közepe, nem hazudtolta meg magát időjárás szempontjából. Úgy gyalogtúrázni, mint fürödözni ideális napnak bizonyult 2021 július 11 vasárnap. Háromszék csodálatos szegletébe utaztunk, pontosabban Bálványosra, hogy itt töltsünk egy ideális kiránduló napot.

Reggel 9 órakor pontosan mindenki megérkezett autójával a kijelölt helyszínre, vagyis a Vár-panzió szomszédságába. Összesen 70 személy gyűlt össze, ebből 25 gyerek volt. Sokat nem teketóriáztunk, hanem indultunk a fürdő utcáján egyre jobban befelé a vár dombja alá. Végigmentünk a településen, majd az erdő szélén rövid pihenőt tartottunk, ahol mindenkit bevártunk. Kemény kaptató következett az egyre elbokrosodó erdőben, de ügyes természetjáróink bátran vették a kitűzött célt. Menés közben síppal, kürttel jelezték néhányan főleg a macinak, hogy kirándulócsapat közeleg. A vár előtti nyeregben ismét összezártuk a csapatot és itt köszöntöttem mindenkit egy kis bemutatóval a túráról, illetve a nagyvadak elleni védekezésről és a velük való találkozás megelőzéséről.

Pihenő után bemengyünk a várba, vagyis annak a romjai közé. Sajnos egyre jobban benövi a különböző cserje, alig lehetett az udvarban előrehaladni. Itt letelepedtünk enni, majd kimentünk a vár legmagasabb pontjára, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Bodoki-havas északi részére és az alattunk elterülő Bálványosra. A gyerekek nagyon élvezték a mászkálást, volt aki kétszer-háromszor is kimászott a toronyba, természetesen a mozgás kedvéért.

Evés után visszajöttünk ugyanazon az úton Bálványosra. Délre magasan járt a Nap, épp előtt az ideje egy kis hűsülésre. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg a Csiszár-fürdő medencéiben, ezért kedvünkre csobbanhattunk a különböző borvizes források vizeiben. Legtöbben a Csokoládé-fürdő medencéjét használták, hiszen az volt a legnagyobb és a vize is kellemes székely termál hőmérsékletű. Természetesen nem maradt ki a Timsós felmelegedett vize, a Gyöngyvér (Gyöngy és Vér) két kis medencéje, illetve a Hamvas és a Vallató medencéje sem. Az utóbbiak már eredeti székely termál hőmérsékletűek, igazán felpezsdítve vérünket, úgy a felnőtteknek mint a gyerekeknek. Hát szuper volt!

Mindenki a kedve szerint maradt a fürdésnél, néhányan hamarabb, mások későbben jöttek el. Még hazautazás előtt kielégítettük gyerekeink és ….miért ne, saját kívánságainkat a helyi kürtőskalácsosnál, vagy a Vár vendéglőben, vagy a hídon várakozó gombaárus néninél, akitől mindent felvásároltunk. Éljenek a kisbakancsosok! A néni boldogan hazamehetett Torjára.

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos napot! Máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

2021. július 5., hétfő

Kovács István-emléktúra, Fogarasi-havasok: Serbota - Scara, júl 4

Nehéz körülmények között sikerült végrehajtani az idei emléktúránkat, amelyet Pityu tiszteletére igyekszünk megszervezni immár 7 éve. Pityunak szíve csücske volt a Fogarasi-havasok vadvilága, ahol úgy télen mint nyáron előszeretettel és teljes szakértelemmel túrázott. Emiatt is esett a választás erre a hegységre az emléktúra lebonyolításához és még többször is vissza szeretnénk térni.

2021 július 4-én vasárnap, 14-en gyűltünk össze a Serbota völgyében található elhagyott bányánál. Araszolgatva jöttünk fel a rossz erdőkitermelő úton autóinkkal, majd leparkoltuk azokat biztonságos távban a magas sziklafalaktól. Indulás előtt röviden ismertettem Pityu életútját és a napi túratervünket (900 m / 7,00 h). Gyaloglásunk rövid szakaszon erdőkitermelő úton kezdődött, majd a szerpentines erdei ösvényen nagyon jó iramban felértünk a Negoj menedékházhoz (1550 m / 8,45 – 9,15 h).

Sötét fellegek borították a hegység magasabb régióját, az előrejelzéseket tekintve tudomásul kellett vegyük, hogy a mai napon semmilyen kilátásban nem lesz részünk. A menedékház előtti reggelizést követően elindultunk a Serbota gerincen felfele, a kék sáv jelzésen. Áfonyabokrok és törpefenyők között szerpentineztünk egyre magasabbra. Hamarosan teljesen elnyelt bennünket a köd, látótávolságunk méterekre zsugorodott. Mindvégig ügyeltünk, hogy nagyon ne szakadjon szét a társaság, ezért gyakrabban megálltunk és bevártuk társainkat utunk során. Időjárásunk egyre romlott, a sűrű köd mellett az eső is kezdett szemerkélni, ami lassan de biztosan áztatott bennünket. A csúcs előtt az egyre erősödő szél is „besegített” a csapat eláztatásában. Meredek kapaszkodó után értük el a túránk legmagasabb pontját, a Serbota csúcsot (2331 m / 11,30 h). Egyáltalán nem időzhettünk ezen a helyen, épp egy csoportkép erejéig álltunk meg.

Az itt kezdődő főgerinctúránkat nyugat irányba követtük a Scara-menedékhely felé. A gerincen nagyon erős szél fogadott, főleg amikor az ösvény a hegy északi oldalában vezetett. Nagyon oda kellett figyelnünk az előttünk levő útra a köd miatt és nem utolsó sorban társainkra, nehogy egymást elveszítsük. Mindenki megtartotta hidegvérét és nagyon ügyesen vette a csapat az akadályokat. A Scara-nyereg előtti részen a hegy déli oldalában meneteltünk, ahol megváltásképpen megszabadultunk az erős széltől. Hamarosan a nyeregben található régi menedékhelyen húztuk meg magunkat és próbáltuk feltölteni energiánkat a hátunkon cipelt elemózsiából (2150 m / 12,30 – 13,00 h). A pihenő helyrehozta lelkiállapotunkat és jobb kedvre derültünk. Úgy döntöttünk, hogy kikerüljük a betervezett Scara csúcsot és picit hamarabb elbúcsúzunk a Fogarasi-havasok főgerincétől.

Visszamentünk a nyeregbe és leereszkedtünk a katlan irányába észak felé. Két választásunk volt: lemegyünk a direkt úton a Negoj menedékházhoz, vagy a kissé kerülő úton a Scara mellékgerincén Barkács fölé. Mivel a katlan tele volt hóval, a köd miatt nem kockáztattuk a lemenetelt, ezért a kerülőt választottuk. Sárga kereszt jelzést követve mentünk le a Scara mellékgerincén, majd a Barkács fölötti gerincen be az erdőbe, kikerülvén a menedékházat (1600 m / 14,30 h). Végig alattomos esőben gyalogoltunk, de már szélmentes terepen.

Leértünk a Barkács-menedékház és a Negoj-menedékház közötti ösvénybe. Az utóbbihoz kellett eljussunk egy olyan ösvényen, ahol nagyon gyéren járnak turisták. A piros pont jelzést amúgy lehet követni, de több helyen benőtte a gaz, sokszor derékig érő növényzetben kellett utat törjünk magunknak. Természetesen ennek eredményeképp, deréktól lefele csuromvizesek voltunk, bakancsaink legalább fél kilóval többet húztak a beszívott víz miatt. De ez már kevésbé érdekelt, fontos, hogy jókedvünk nem szállt el. Visszatérve a Negoj menedékházhoz rövid pihenőt tartottunk (1550 m / 16,15 – 16,30 h).

Utunk utolsó szakaszán az eső is megkegyelmezett rajunk, igazán kellemes időben száguldottunk lefele az autóinkhoz. A túra végén a Nap is megmutatta magát, épp jól jött amikor vizes ruháintól igyekeztünk mihamarabb megszabadulni (900 m / 17,30 h). Végül egy kis emléklappal búcsúztunk egymástól, megköszönve mindenki bátor részvételét, hiszen csapatunk helytállásról tett tanúbizonyságot.

Fotók itt

2021. június 27., vasárnap

Fogarasi-havasok: Berevoescu-csúcs, jún 26

Igazán jelentős távolsággal és szintkülönbséggel rendelkező túrában volt részünk 2021 június 26-án, szombaton. 30 km-t és 2000 m szintemelkedést illetve szintereszkedést hajtott végre a György Sándor vezetésével kialakult 18 fős csapatunk.Habár sokunk számára a Berevoescu-csúcs ismerős volt, hiszen gerinctúrák alkalmával többször is jártunk rajta, az északi irányból még soha nem közelítettük meg. Most eljött az ideje, hogy ezt a kívánságunkat is maradéktalanul teljesítsük.

Autóinkkal a vajdarécsei kolostor szomszédságába mentünk, ahonnan a kék sáv jelzésen, a Berivoi-patak mentén kezdődött túránk (700 m / 7,15 h). Bemelegítőként 4 km-t gyalogoltunk egy kényelmes erdőkitermelő úton, amelyen könnyedén haladtunk. Az erdei utat egy nagyon meredek ösvény váltotta fel a mellékgerincen. Ember által gyéren járt területeken jártunk, turisták hadával itt nem találkozni. Korábban fakitermelés történt a völgy felső szakaszán, ezért az ösvényünket több fakitermelő út keresztezte. Egy kis figyelmetlenség miatt letértünk a különben frissen jelzett túraösvényről. A fakitermelő út kényelmesebb mivolta bizonyára inkább csábított bennünket, mint a szupermeredek ösvény. Természetesen hamarosan észrevettük a hibánkat, majd a térkép gyors tanulmányozása után kiderült, hogy pontosan a mellékgerinc élét kell követnünk. Ahhoz, hogy ne veszítsünk a már kimászott szintkülönbségből, toronyiránt vágtunk neki az oldalnak. Persze ösvény hiányában és a nagyon meredek oldalnak köszönhetően nehezen haladtunk. De munkánk gyümölcse beért és ismét a kék sáv jelzésnek örvendhettünk, immár a mellékgerincen. Ez a kitérő egy bő óra veszteséget jelentett.

Az első tisztáson letelepedtünk tízóraizni (1500 m / 10,30 – 11,00 h). Gyönyörűen sütött a Nap, még túlságosan melegen. Ezért egy fenyőbokor tövében találtunk kellemes helyet az evéshez. Még egy rövid szakasz következett az egyre kisebb erdőben és elértük annak határát. Áfonyabokrok között próbáltunk a helyes úton menni, hiszen az ösvény alig van kitaposva. Egy utolsó kapaszkodó és a Scoarța-gerincen található menedékhely mellett találtuk magunkat (1950 m / 12,00 – 12,30 h). Igazából nem mentünk a menedékhelyhez közel, inkább az útvonalunknak megfelelően tértünk és lepihentünk. A hegység főgerincét esőfelhők kezdték nyaldosni, nyári záporokra készülődtünk a továbbiakban.

A Scoarța-gerinc piros ponttal jelzett turistaösvénye is szintén frissen festett. Útvonalunk egy nyeregbe vezetett, ahol bő 150 métert veszítettünk a drága szintkülönbségünkből. Az időjárás kezdett elromlani, hamarosan kövér esőfelhők ereszkedtek ránk. Néha egy-egy dörgés is elhangzott, de a villámlásokat nem észleltük. Az eső sem esett nagy mennyiségben, a szél gyorsan vitte a fellegeket. A nyeregből egy 450 méteres kapaszkodó következett, jellegzetes gyephavason, köves ösvényen. Mire elértük a menedékhelyet, a felhők eloszlottak és csodálatos kilátásban volt részünk. Nyugatra az Urlea és a Vistea-Moldoveanu emelkedett, keletre a Királykő teljes nyugati oldala pompázott, de még a napsütötte Bucsecs is elénk tárult. Mindannyiunknak sikerült bemászni a menedékhelyre, ahol nagyon jó hangulatú ebéd következett (2240 m / 14,30 – 15,15 h).

Csomagjainkat itt hagyva kimásztunk a közelben levő Berevoescu 2300 méter magas csúcsára, ahol a tájban gyönyörködhettünk. Túravezetőnket egy különlegesen névreszóló pólóval lepte meg a csapat, arcán lehetett látni a meghatottságot, na meg a boldogságot. Ez áll a feliraton: „Erdélyország – Magyar Isten, György Sándornak párja nincsen”. Csoportkép készítése után visszamentünk a menedékhez, ahol hátizsákjainkat visszaszereztük. Megjegyezendő, hogy a régi menedék a csúcs túloldalán található, a főgerincjelzéshez közel és ez nemigazán használható a rossz állapota miatt.

Az idő rohamosan telt, késő délután volt amire megkezdtük a leereszkedést (2240 m / 16,30 h). Más választásunk nem adódott, mint ugyanazon az úton visszamenni, amelyen feljöttünk. Ismét esőt kaptunk, most már villámlásokkal fűszerezve. Szerencsére nem tartott soká, a szél besegített a felhők gyors elvonulásához. Lényegesen könnyebben haladtunk, talán a mellékgerincen való kis visszamászás lehetett a legkellemetlenebb dolog e szakaszon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Berevoescu kimagasló csúcsára és környékére, majd az erdő sűrűjébe vágtuk be magunkat. A lefele való utat nem tévesztettük, jobban odafigyeltünk. Nagyon meredek ösvényen mendegéltünk lefele a vadonban, egészen a Berivoi patakig, a kényelmes erdőkitermelő út kezdetéig. Szomjúságunkat friss patakvízzel oltottuk, jólesett, hiszen az utunk során csakis az itthonról hozott vizet fogyaszthattuk. Az utolsó 4 km-t a kirándulás levezető sétájának is nevezhetjük (700 m / 20,40 h).

Köszönjük György Sándornak a szervezést és a lehetőséget, hogy kipipálhattuk ezt a vidéket is. Köszönjük a barátainknak, akikkel most is egy szuper hangulatú kirándulásban lehetett részünk.

Fotók itt

 

2021. június 20., vasárnap

Vár-túra a Tatár havason, jún 20

Az utóbbi hetek esős időszaka nem kegyelmezett a mai vasárnapi kirándulásunknak sem. 2021 június 20-án 27 elszánt kiránduló gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkútnál, mindannyian készen álltunk egy bő csapadékos túranap kezdetén. Csapatunkat két gyerek tette vidámabbá – Asztalos Jázmin és Őrs – akik a kisbakancs túrákon szereztek eddigi tapasztalatokat. Autóinkkal a Kis Bodza völgyébe utaztunk, egy rövid, de nagyon sáros erdőkitermelő után végre leparkolhattuk járgányainkat.

A vár-túra sorozat szervezője – Jártó Gábor – köszöntötte az egybegyűlteket és indulhatott a gyalogtúrázás (850 m / 9,50 h). Egy viszonylag meredek és sáros erdőkitermelő úton kaptattunk a Predescu élére. Itt még visszapillantottunk a Kis Bodza völgyére, amely pataka egyre mélyebben csordogált. Sűrű, kövér felhők borították az eget és az egész tájat, kilátásra semmi esélyünk nem volt. Sőt egyre fennebb haladva, mi is belekerültünk a felhőkbe, úgyhogy csakis túratársainkat láthattuk és őket is akkor amikor egybegyűltünk. A Predescu élen könnyedén meneteltünk, az emelkedő is megszelidült. Természetesen jött a „várva várt” eső is. Előszedtük esőköppenyeinket és jóformán a túra végéig rajtunk is maradt.

Sűrű ködben értük el a Kárpátok főgerincének a piros sáv jelzését. Kiértünk az erdőből a gyephavasra, ahonnan csodálatos látványt képzelhettünk el a Csukás irányába. Pontosan a Nagy Tatár-havas oldalában voltunk, ahonnan beereszkedtünk a hasonló nevű nyeregbe. Ezen az útszakaszon hangos kutyaugatás közepette gyalogoltunk, de a népes társaságunk bőven túlerőben volt. Vízzel túltelített fűben értük el a Tatár-hágót, ahol túravezetőnk egy rövid történelmi előadást tartott (1380 m / 12,10 - 12,30 h). Fontos átjáró volt ez a besenyők idejétől egészen az első világháború idejéig.

A közelben levő katonatemetőhöz igyekeztünk, ahol egy lefödés alatt, a sírok mellett megebédeltünk (1300 m / 12,50 – 13,15 h). Ebéd után az eső elállt és egy gyors kilátásban is részünk volt. Sajnos rövid ideig könyörült rajtunk a természet, mivel hamarosan ismét ködfátylat vont fejünk felé. A XIII.század elején épült Teutonok várának romjainál álltunk meg egy rövid időre, majd visszafele vettük utunkat a Nagy Tatár-havas felé. A csúcs előtti emelkedőnél a túravezetőnk közölte, hogy értelmetlen felmenni rá, kilátás hiányában. A jó döntéshozatala után ugyanazon úton ereszkedtünk vissza a Kis Bodza völgyébe, amelyen felmentünk. Ezen a szakaszon azonban a köd felszállt és végre megérdemelt kilátásban volt részünk a Csukás irányába. Nagy volt az elégtétel a társaság között, hiszen e napon szinte semmi esély nem mutatkozott ilyen látványra. Boldogan ereszkedtünk be a völgybe az autókhoz, természetesen hazautazás előtt jólesett a patak vizébe belemártani lábainkat (850 m / 16,50 h).

Köszönjük a túravezetőnek a lehetőséget résztvennni a kiránduláson. Köszönet a bátor csapatnak, akik fittyet hánytak az esős időre, ennek ellenére fontosabbnak tartották egy jó egészséges mozgást, társalgást mint az otthon kényelmét.

Fotók itt

2021. június 7., hétfő

Virágnéző Kisbakancs-túra a Szép havason, jún 6

A kirándulás előtti esős éjszaka sok jelentkezőnek “szeget ütött a fejébe” azon gondolat, hogy vajon érdemes lenne elindulni a kirándulásra? Sőt még az itthoni induláskor sűrűn petyergő eső még jobban megerősítette az előbbi gondolatot. Én, mint szervező, a megbízható időjáráselőrejelzést követve, bíztam a hitelességében, nyugodtan készültem a kirándulásra. A Csíki-havasok északi részére tökéletes túranapot jósoltak és ez az előrejelzés be is vált.

2021 június 6-án vasárnap kora reggel autóztunk a Fügés tetőig (Gyímesi-hágó), ahol a meghírdetett időpontban 151-en gyűltünk össze, ebből 69 gyerek (1150 m / 8,30 h). Sofőrökkel levittük autóinkat a túra végpontjához, majd néhány járművel visszatértünk a hágóra. Addig a csapat nagyrésze Rétyi Zsuzsa irányításával elindultak a piros sáv jelzésen, a Szép-havas tetején álló kápolna irányába. Őszintén szólva nagyon meglepődtem e nagy csapat haladási sebességén. Épp a kápolna előtti emelkedőn sikerült egyesülnünk mindannyian, itt értük utol az előreindult csapatot. Ezen az útszakaszon csodálatosan szép virágokat fényképezhettünk, a Nap által megvilágított növények ideális fototémák voltak. Útvonalunk első szakasza a Szép-havas tetején álló kápolna mellett ért véget, csodálatos időben, gyönyörű kilátással minden irányban (1355 m / 10,40 – 12,00 h).

Nagyon vagány pihenőidőt töltöttünk ezen a helyen, bársonyos fűben, virágok között fogyasztottuk el ételeinket, gyerekeink hancúroztak a környéken, közben szinte egyvégben kongott a kicsi kezek által húzott kápolna harangja. Indulásunk előtti csoportkép készítéséhez besegített a Természet, hiszen egy jókora felhő került fejünk fölé, illetve a vékony hideg szél mozgásra késztette a csapatot. Csoportkép készítése után elindultunk a főgerincen észak irányban.

Kényelmes útszakasz következett, noha egy-két meredekebb emelkedő lelassította a gyaloglókat, meglepően jól haladtunk a célunk felé. Fenyőerdős szakaszok és bájos legelők váltották egymást, békésen legelésző teheneket és kicsi bocikat figyelhettünk meg utunk során. Egy mély nyeregbe ereszkedtünk be, ahol összegyűlt a csapatunk. Mielőtt elhagytuk volna a Csíki-havasok főgerincét, érdemesnek találtunk egy pihenőt beiktatni a puha és illatos gyepen (1200 m / 13,45 – 14,30 h). Természetesen a gyerekek nagytöbbsége fittyet hányt a pihenőre és többféle aktivitást végeztek.

Lefele egy rövid, de annál meredekebb ereszkedőben volt részünk a fenyveserdőben. Kiérve az erdőből, pontosan a falu végén találtuk magunkat az első házaknál Görbepatakon. Végigmentünk a hosszú utcáján, ahol mindkét oldalon takaros kis házak, rendezett udvarok és kaszálók voltak. Túránkat a Tatros völgyében a főúton fejeztük be, ahol az autóink egy része már várt ránk (800 m / 15,45 h). Kissé elszomorodva tapasztaltuk a vegyesbolt bezárását, de hamarosan egy ügyes valaki talált másikat és gyorsan megcsapoltuk az ott található finom fagyiskészletet és egyebet. Ez idő alatt még lehoztuk a hágón található fennmaradt autókat. Sikerült elbúcsúznunk egymástól és várjuk a következő találkozásunkat.

Köszönöm mindannyiatoknak a kiránduláson való részvételt, Rétyi Zsuzsának a csapat irányítását a Szép havasig, Csia Kingának és lányának – Katának – a hátvéd szerepet.

Fotók itt