Túra a vulkánok földjén, dec 11

Vonatos utazásunkat követően 18-an gyűltünk össze 2021 december 11-én szombaton, a sepsibükszádi vasútállomáson (650 m / 7,00 h). Még sötét volt, amikor elindultunk. Széles pocsolyákat igyekeztünk kerülgetni, ez jelezte, hogy lesz dolgunk a sárral a kirándulás folyamán. Átmentünk az Olt folyón és hamarosan Sepsibükszádra érkezünk ahol még csatlakozott egy helybeli hölgy, így 19 személyre bővült a csapatunk. Virradófélben levő ködös homályban kitartóan folytatjuk utunkat felfele. Ahogyan emelkedünk, a sűrű ködből kezdtünk kiérni. Megtöltjük palackjainkat az útban levő finom borvízzel és csodáljuk az alattunk elterülő tájat. Festői panorámakép vetítődött elénk, Háromszék eme vidékéről. A környező falvak ködbe borulva aludták téli álmukat, ellenben a dombságok és a távoli hegyek élvezték a felkelő Nap sugarait. Egészen a Bucsecs, Királykő és a Fogaras vonulatait is fel tudtuk fedezni a Csomád-hegység kráterének széléről.

A huzamosabb kapaszkodó után, kényelmes útszakasz következett. Igaz itt már némi havat is kellett taposnunk, de ez egyáltalán nem nehezítette az előrehaladásunkat. A Mohos déli részében sétálunk el szaporán. Egy kiadós emelkedő után a Kokojzás tetején pihenünk meg, illetve finom falatokat fogyasztunk tízóraiként (1115 m / 10,00 – 10,40 h).

Energiafeltöltés után leereszkedünk az erdővel borított tetőről, majd a Bolondos-hegy lapos csúcsára mászunk fel (1082 m / 11,40 h). Közben ismét köd borított mindent, de néha láttuk felettünk az áttörő Nap sugarait, jelezvén, hogy pontosan a köd felső határán járunk. A Bolondos hegyről való hosszú ereszkedés után, egy huzamosabb kapaszkodót követően a Közbércen pihentünk. Utunkat keresztezte a piros kereszt jelzés, amely Bálványos felől jön fel és Lázárfalva felé tart. Felujított irányjelző táblákat találunk lépten-nyomon és kitűnő minőségű turistajelzéseket. A Cecele felé tartunk és egy viszonylag új menedékhelyre bukkanunk. A Kovászna Megyei Hegyimentők által épített létesítmény jó állapotban várja az oda behúzódó turistákat. Rövid menetelés után felérünk a Cecele csúcsára, ahol napsütés és gyönyörű táj fogadott (1173 m / 13,20 – 14,00 h). A Keleti Kárpátokból a Nemere, a Háromszéki-havasok, illetve a Csukás csúcsai emelkedtek ki a felhőkből. A Déli Kárpátokból a reggeli látvány ismétlődőtt, természetesen immár magasabb helyről szemlélve.

Evés és csoportkép készítése után Lázárfalva felé vesszük utunkat. Egy picit visszafele megyünk a menedékhely irányába, majd hamarosan északra fordulunk Csíkország felé. Sűrű erdőben kezdjük az ereszkedést, egyből ismét visszatérünk a csontig hatoló nyirkos ködbe. A széles erdei utat kidőlt fák töltik meg, kellemetlen volt ezek keresztülmászása. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig és akadálymentes utat tapostunk továbbra. Persze a gyaloglásunk nem volt a legkellemesebb, hiszen egyre nagyobb sarat kellett leküzdenünk hosszú kilométereken keresztül. A végére már nem is érdekelt hova lépünk, úgyis mindenhol sarat találtunk.

Begyalogoltunk Lázárfalvára és megkerestük a közelben levő Nyírfürdőt (700 m / 17,00 h). Az eddigi összes látogatott népi feredők közül, ez volt a legjobban karbantartva. Aszfaltos út vezet fel, parkolóval ellátva. A mofetta gázai hangosan bugyognak fel a mélyből. Érdekes élmény volt kipróbálni. Megkóstoltuk a borvizet, megnéztük a medencét és a lábáztatókat. Szépen kialakított területről van szó, főleg meleg időszakban ideális kikapcsolódást nyújt bárki számára.

A feredő látogatása után végigmegyünk a falunk, már sötétségben. Egy vegyes boltban hideg sörrel próbáljuk ünnepelni az eddigi sikerünket, azonban a nyirkos hidegben nehezebben fogyaszthatóvá vált. Lázárfalvától elbúcsúzva a közeli Tusnádra érkezünk, pontosan a központjában levő borvízmúzeum szomszédságába. Egyáltalán nem sietünk, több helyen is megállunk időt tölteni, mivel a vonat indulásáig temérdek időnk volt. A településen végiggyalogoltunk, majd becsatlakoztunk a Mária-út egy rövid szakaszára, a vonatállomás irányába. Egy rövid, de ismét sáros útvonalat voltunk kénytelenek taposni. Hamarosan a vasútállomás épülete elé érkeztünk, a 34 km-es túránk végére (650 m / 20,00 h). Kis énekléssel és versszavalással vetettünk véget e szuper túranapnak.

Köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt túrázhattunk a vulkánok földjén.

Fotók itt

Mikulásos Kisbakancs-túra Predeál környékén, dec 5

Szerintem a második világháború óta nem látott, erőteljes, vidám csapat gyűlt össze a Predeál alatti Don-kanyar vidékén. 2021 december 5-én vasárnap összesen 134-en érkeztünk az indulásunk színhelyére. A résztvevők közül 67 gyerek várta a legjobban a Mikulást, hisz e túránk lényege pontosan Szent Miklós megünneplése volt.

Pontosan 9 óra 10 perckor indultunk a gyalogtúrára a Don kanyartól. Sárga háromszöget követtünk a gyönyörű fenyőerdőben, néha kényelmes úton, néha kissé meredekebb szakaszokon. A hatalmas csapat nagyon jól mozgott, ennek köszönhetően gyorsan felértünk a Székely-tisztás szélére. Gyönyörű kilátásban volt részünk pontosan a Királykő gerincére. Az árnyékos helyen megmaradt előző napok havazásának nyomát a gyerekek kezdték nagy előszeretettel kihasználni. Itt ezen a helyen vártuk a Mikulás eljövetelét.

Összegyűltünk egy jó nagy csoportba, rengeteg szemecske kíváncsian várta, hogy mi is kerül elő a Mikulás tasakjaiból. Először ismertettük a Szent Miklós történetét, majd felolvastuk a kimondottan kisbakancsosoknak szánt, Kocsis Edit által költött verset. Előszőr aztán a kicsik, majd a nagyobbak is megkapták a Mikulás csomagjait.

Mindezekután elsétáltunk a karnyújtásnyira levő menedékházhoz, amelynek udvarán töltöttük időnket evéssel és meleg italok szürcsölgetésével.

Kényelmes úton folytattuk túránkat a Három Fenyő irányába. Szép napsütésben igazán kellemes volt a gyaloglás. A helyszínen csodálatos rálátásunk volt a Bucsecs-hegység északi részére. Pontosan előttünk magasodott a Nagy Buksoj, megcsodálhattuk a Molnár-gerinc fogait, illetve a délebbre levő Kostilát is szemlélhettük. Csoportképet készítettünk a napsütötte oldalban, majd indultunk tovább Predeál felé.

Utunk az aszfaltos út szomszédságában vezetett, elővigyázatosan kellett haladni amikor kereszteztük azt. A város északi részét keresztülvágva jutottunk vissza az erdőbe. Természetesen sokkal gyorsabban ment az ereszkedés az egyre sárosabb terepen. Főleg az útvonal utolsó szakaszát tették tönkre a nehézgépek, így kénytelenek voltunk sok helyen átgázolni a sárban. Persze a gyerekek nagyon élvezték a kalandot....hát ha ők igen, akkor mi is.

Szerencsésen érkeztünk vissza a Don kanyarban levő autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.

Nagyon köszönöm a csapatnak, hogy együtt várhattuk a Mikulást. Köszönöm a sok segítséget a csomagok összepakolásában, elosztásában. Köszönöm Rétyi Zsuzsának a segédmikulás szerepet. Nem utolsó sorban köszönöm a hátvédmunkát Melkuhn Andrea Gizellának.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Szuru menedékháznál, nov 20-21

Ősz végére ismét a Fogarasi-havasokba látogattunk a kisbakancsos csapatunkkal. Ezúttal a Szuru menedékházra esett a választás, a hegység északnyugati részében. 2021 november 20-án összesen 46-an gyűltünk össze Felső Sebes falu végében, a turistairányjelző táblánál. Ebből a csapatból 20 gyerek volt. Már az indulásunk előtt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy teljesen ismeretlen személy épp különböző süteményeket szállított egy ünnepségről. Ezekből az édességekből megkínáltak mindannyiunkat. Nagyon jóeső érzés jószívű emberekkel találkozni.

Vastag felhőréteg borította az eget indulásunk pillanatában (470 m / 11,20 h). Piros háromszög jelzést követtük végig a menedékházig. A falu végétől nem messze egy tisztáson még szép kilátásban gyönyörködhettünk, de egyre fennebb már sűrű ködben gyalogoltunk. Eleinte egy kaptatóval értük el a Bába mellékgerincét, majd utána nagyon kényelmes útszakasz következett enyhe emelkedőkkel. Nem siettünk egyáltalán, több helyen is beiktattunk egy-egy pihenőt. Azonban egy helyben sokat nem lehetett álldogálni, mivel a sűrű ködszitálás teljesen átjárt bennünket. A házhoz közeledve megjelent az előző nap havazásának nyoma. A gyerekek már egyből felujjongtak a hóember készítésének reményében. Hosszadalmas gyaloglás után elérkeztünk a Boldogság Kövéhez. Innen pillantható meg első ízben a menedékház, amely már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom innen kapta a kő is a nevét, hiszen mindenki boldog amikor megpillantja a menedékházat. Érkezésünk pillanatában már vártak ránk a ház gondnokai (1450 m / 16,30 h). Az előtérben megszabadultunk minden vizes ruhaneműtől és házicipőbe bújva mentünk be a menedékházba. Az évszaknak köszönhetően hosszú este következett. A gyerekek jó néhány játékot találtak: sakkot, römit és egyébb különböző társasjátékokat. A felnőttek pedig vidám beszélgetésekbe, énekórába csatlakoztak az est folyamán. Késő este felszállt a köd és gyönyörű látvánnyal fogadott Szeben kivilágított városa.

Másnap – vasárnap november 21-én – kitisztult az ég, a Szuru csúcsát kezdték nyaldosni a Nap sugarai. Odalent a medencében leszállt a köd, felhőtenger látványában volt részünk. Reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk a gazdáinktól és elindultunk lefele (1450 m / 10,20 h). Sokkal gyorsabb iramban történt a lefele való gyaloglás ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. A lehullott falevelek nagyon érdekes játékot képeztek a gyerekek számára, hiszen sokszor derékig vagy még mélyebben lehetett belegázolni. Közeledve az alacsonyabb térséghez, belegyalogoltunk ismét a ködbe. Visszatérve az autókhoz tapasztaltuk, hogy ez a felhőplafon nem fog a mai nap innen eltűnni (470 m / 13,30 h).

Habár a túrának vége volt, a kirándulónapnak még nem. Autóinkkal elutaztunk Holcmányba, ahonnan a következő faluig kisvasúttal utaztunk. Menet-jövet másfél órai élményt éltünk át, közben megfigyeltük a mozdony fel- és lecsatolását, főleg gyerekeknek különleges élmény volt. Mindezekután elbúcsúztunk egymástól és hazafele indultunk a ködös tájban.

Köszönöm szépen a csapatnak, hogy együtt lehettünk!

Fotók itt

Bodoki-havas: Jajdon-völgye, nov 7

Gyönyörű őszi napot fogtunk ki 2021 november 7-én vasárnap, a Bodoki-havas északkeleti részében. Egész nap igen kellemes meleg volt, ideális a túrázáshoz. 16-an gyűltünk össze Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében. Egyikünk sem ismerte a lejárandó útvonalat, ezért izgalmas túranapnak néztünk elébe. Természetesen én mint szervező, igyekeztem összeszedni minél több információt az útvonalról, így bátran vágtunk neki az előttünk álló feladatnak.

Nagyjából 3 km-t autóztunk a Jajdon-völgye erdőkitermelő útján. A járművek leparkolása után köszöntöttem a résztvevőket és útnak indultunk (650 m / 8,30 h). Gyönyörűen látszott nyugat irányba a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Az utóbbira most nem terveztük a felkapaszkodást. Már indulásnál egy kissé eltértünk az eredeti tervünktől, de szerencsére nem okozott gondot a kitérő. Az Élesorr tetejére másztunk ki gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátásunk volt a Bodoki-havasok északi gerincére, egyben a mi célpontunkra. Leereszkedés következett a tetőről, majd kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat. A Szájpes-erdő mellékgerincén határozottan tartottunk a hegység főgerince felé, csodálatos bükkösben. A főgerinchez közel tisztásra értünk, ahonnan beláttuk az egész Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét. Itt a szép napos időben letelepedtünk ebédelni, sütögetni minden finomságot (1120 m / 11,15 – 12,30 h).

Pihenésünk alatt tökéletesen beláttunk az Olt völgyébe, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait is beazonosítottuk. Könnyű útszakasz állt előttünk, hiszen a főgerincet többször is lejártuk túráink során. Kényelmes úton nagyon jó iramban haladtunk. Hamarosan a Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt kelet irányban (1195 m / 13,15 h). A Háromszéki-havasok északi része és a Nemere teljes egészében mutatta magát. A térségben sajnos erdőkitermelés folyik, vagyis inkább erdőírtás történik, hiszen az egész hegy oldaláról eltűntek a fák. Kemény ereszkedő következett a Burdé nyeregig, ahol véget ért a gerinctúránk. Pontosan a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét véltünk felfedezni, amelyet követtünk. Hamarosan egy meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Ember nem járt ezen a vidéken nagyon rég óta. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz és egy kényelmesebb erdei útra térhettünk. Ezen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett kóstolhattunk egy nagyon finom borvizet és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek találhatóak. Itt már meg is született a következő túra útvonala, amelyet a jövő évben be is szeretnénk járni. Új, hétvégi házak között róttuk le az utolsó kilométereket és szerencsésen – természetesen boldogan – értünk vissza az autóinkhoz (650 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt felfedezhetettük a hegység eme különleges vidékét.

Fotók itt

IV. Páll Endre-emléktúra, okt 23

Borongós szombat reggelen gyűltünk össze 36-an a Rozsnyói-szoros bejáratánál. 2021 október 23-án immár negyedik éve, hogy szeretett barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére szervezzük az emléktúrát, mindeddig olyan helyeken, ahol Endre előszeretettel túrázott vagy mászta az égig érő sziklafalakat.

Indulás előtt elhangzott néhány szó Endréről, majd a túraútvonalat ismertettem. Kényelmes erdőkitermelő úton érkezünk be a szorosba, ahol néhány pillanatig az ég felé tekintettünk és fürkésztük a nehéz sziklafal különböző pontját. Már néhányan pók módjára fent is voltak a falon, valamilyen teljesítendő útvonalat mászva. Kiérve a szorosból folytattuk felfele a völgyön, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a Felső Tömös felé vezető út található, mi jobbra fordulunk a Három Fenyő tisztása felé. Hamarosan elhagyjuk a völgyet és meredek kapaszkodót küzdtünk le a bükkös erdőben. Idővel a terep megenyhült és kényelmes túrában volt részünk, noha jóformán végig felfele meneteltünk. Kiérünk a túránk legmagasabb pontjára, egy nagy tisztásra, ahol még a Nap is kisütött. Nem győztük csodálni a Keresztényhavast a fehér szikláival és a napsütötte színes erdejével. Fantasztikus látványt nyújtott.

Végigmegyünk a Három Fenyő tisztásán, majd egy könnyű séta után a Székely tisztáson levő menedékház udvarára költöztünk be, pontosan a piknikező helyre. Közel egy órát töltöttünk a helyszínen. A pihenőnk elején még tartott a napsütés, élveztük a melegítő sugarakat. Habár nagyon forgalmas helyen fekszik a menedékház, örvendetes dolog, hogy ki van alakítva egy piknikező hely padokkal és asztalokkal, ahol elfogyaszthatjuk a saját ételünket. Piknikezés nagyon vidáman telt, még a gyerekek is feltalálták magukat, közben egy rakás csokit elfogyasztva. Lefele indulás előtt csoportképet készítettünk a menedékház udvarán, háttérben a Keresztényhavassal.

A sárga háromszöggel jelzett út lefele sokkal kényelmesebb volt. Hatalmas fenyő- és bükkfák között haladtunk lefele, immár jóval gyorsabb tempóban. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan elértük a völgyben levő erdőkitermelő utat, hamarosan kereszteztük a reggeli ösvényünket, amelyen felfele tartottunk. Bezártuk tehát körutunkat és visszatértünk az autóinkhoz a szoroson keresztül, még egyszer szemügyre véve a sziklafalakat.

A túra végeztével sorsot húztunk a jövő évi emléktúra helyszínéről. A Zernyesti- és a Révi-szorosok közül az utóbbira esett a választás, úgyhogy egy nagyon gyönyörű helyen fogunk kirándulni.

Érdekes módon ahogyan megérkeztünk az autókhoz, senki nem sietett haza, több mint egy fél órát is beszélgettünk egymással és még egy kisebb táncparti is kerekedett, amelyet be kellene vezessünk minden túra után.

Köszönjük szépen a részvételt, az együttlétet Páll Endre barátunk emléktúráján!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sirnea környékére, okt 10

Az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása igen elbizonytalanította a kirándulás megszervezését. Alig egy nappal a túra előtt a térségben ráadásul le is havazott és sűrű köd borította a tájat. De bízva bízván a kedvenc meteorológiai előrejelzésben – na meg Rétyi Zsuzsa időjárásjavító táncában – még a hét elején meghírdettük a kirándulást. Hála mindenkinek, vasárnapra igazán szép kirándulóidő lett. A szél azonban meg-meglebbentette magát és vastag öltözékbe bújtatta a túrázókat.

Ilyen körülmények között találkoztunk Sirnea központjában 2021 október 10-én vasárnap. A kis falu vegyesboltja, temploma és iskolája előtt pontosan 128-an gyűltünk össze, ebből 52 gyerek volt. A több mint 30 autó a központ kis terén és a mellékutcákban kapott helyet. Gondolom a település néhány lakosa rég nem látott ilyen csapatot összeseregleni a helyszínen.

Miután köszöntöttem és ismertettem a csapattal az útvonalunkat, elindultunk sétatempóban Ciocanu felé. Kényelmes és keskeny aszfaltúton gyalogoltunk. Az út korszerűsítése nagyobb autós forgalmat von maga után, ezt mi is tapasztaltuk, hiszen többször félre kellett álljunk a járművek elől. Kiérve a völgyből, csodálatosan előtűnt a két magashegy – Királykő és Bucsecs – amelyek őrködnek a törcsvári hágó felett. A kellemes napsütést a gyenge, de annál hidegebb szél ellensúlyozta. Az erdei táj felvette őszi köntösét, a Nap sugarai hatására igazán szép színeket varázsolt szemeink elé a természet.

Az aszfaltos út után makadámon folytattuk menetelésünket takaros kis házak között. Nagyjából rendes gazdák lakják a vidéket, hiszen udvarukon minden a helyén látszik, rendezett életet élnek. Beereszkedtünk ismét a völgybe, pontosan a falutól délkeletre a műútra, amelyen autóval idejöttünk. Egy ott rostokoló hernyótalpas markológépre mászott fel jó néhány gyerek, mókás fotókat készítehettünk róluk. Felettünk tornyosult egy nem túl magas szikla, vagyis az Ördög-köve (Piatra Dracului), ahová néhányan már gyorsan fel is másztak.

Az utunk felénél tartottunk. Útvonalunk iránya megváltozott nyugatra, egy másik makadámutat követtünk. Egy bizonyos idő után, üres tisztásra telepedtünk le az élelmünket elfogyasztani. A gyenge hideg szél még mindig zavart bennünket, de hamarosan a napsugarak áttörtek a felhők közül és valamelyest felmelegítettek bennünket. Egy szűk órát töltöttünk itt, ezalatt a felnőttek egymással társalogtak, a gyerekek egy része focizott, mások lovat simogattak, vagy csak futkároztak az őszi tájban. Pihenő után egy dombra másztunk ki, ahonnan a túranap legszebb kilátása nyílt a környékre. Sokan családi fotót készítettek, majd közös csoportképet is sikerült összeállítani.

Ezekután még egy rövid gyaloglás következett és vissza is tértünk a központba az autóinkhoz. Mivel útvonalunk nagyon rövid és kényelmes volt, így a kirándulásunk is hamarabb véget ért a szokásosnál. Néhányan azonban nem is mentek egyenesen haza, hanem a napot kitöltötték más úticélokkal a közelben. Akik hazamentek, még a délutáni ebédet elfogyaszthatta, vagy a házimunkát elvégezhette.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettünk ezen a szép vasárnapon.

Fotók itt

 

A Keresztényhavas lábánál, szept 25

Borongós, ugyanakkor kellemes reggelben volt részünk 2021 szeptember 25-én szombaton. Mindannyian a brassói nagyállomás előtt gyülekeztünk, számszerint 14-en. Kissé kellemetlenül fogadott a hír, hogy a továbbutazáshoz szükséges autóbuszunk nem közlekedik. Szerencsénkre nagyon gyorsan megoldódott a helyzet és találtunk egy mikrobuszt, amely csak minket szállított ki a Felső tömösi vasútállomásig.

A különleges charter szolgáltatás után ismét összegyűltünk a fent említett vasútállomás előtt és üdvözöltem az egybegyűlteket (700 m / 8,30 h). Az ősz eleji vándortúránk elindult tehát a piros háromszög jelzésen. Erdőkitermelő utat követtünk, majd annak végeztével egy komoly kaptató után elértük a Lovak nyergét (1040 m / 9,20 h). Meglepően hamar értük el a hegység gerincét, természetesen az elég gyors menetelésünknek köszönhetően. Még a nyereg előtt egy erdőírtás alkalmával kialakult tisztáson, szép kilátás nyílt a Nagykőhavasra és a Báj-havas északi részére. Amíg csodáltuk a tájat, a távolból szarvasbőgést hallgattunk.

A Lovak nyergéből gyorsan le is ereszkedünk a völgybe, majd egy nagyon kényelmes úton menetelünk a Rozsnyói-szoros irányába. Útközben a Nap által sütött és az egyre közeledő sziklafalakban gyönyörködtünk. A szorosban rövid időre megálltunk, fejünket az ég felé tartva nézegettük a fölénk tornyosuló magas sziklákat (800 m / 10,30 h). Reggeliben meg is kezdődött a forgalom, néhány sziklamászó csapat készen állt valamelyik útvonal leküzdésére.

A szorosból tovább aszfaltos úton gyalogoltunk Rozsnyó irányába. Ez az út néhány éve egyszerűen makadám jellegű volt, most a gomba módra szaporodó hétvégi házak és panziók miatt leaszfaltozták. Igyekeztünk is minél gyorsabban végigmenni ezen a szakaszon, hiszen az autós forgalom is megnőtt, ami kissé zavart bennünket. Cheișoara felé változtatjuk irányunkat még mindig a vadonatúj, ultramodern házak között. Gyors menetelésünk közben érdemes visszatekintenünk, hiszen csodálatosan kirajzolódott a porhóval megszórt Bucsecs-hegység északi része, illetve a Királykő gerince. Néhány fotót sikerült készíteni a napsütéses időben.

Végre elérjük az aszfaltút végét és elhagytuk a házakat. Ismét az egyre vadabb természetben gyalogolhatunk. Kinéztünk egy napos oldalt, ideje volt elővenni elemózsiánkat (820 m / 11,10 – 11,40 h). Kivágott fákra telepedtünk le enni és pihenni. Evés után folytattuk utunkat a Szaravasok tisztásán keresztül, immár kék sáv jelzésen. Balra kanyarodunk az Ördög szurdok felé, amely egyben útvonalunk legnehezebb részének bizonyult. Az erdőkitermelő út véget ért, majd egy keskeny ösvényen gyalogoltunk bele egyenesen a patakmederbe. Az egyre összeszűkült völgy mindkét oldala nagyon meredek volt, tehát nem volt más választás mint a köves mederben gyalogolni. A víz állása nagyon alacsony ebben az időszakban, így nem áztunk el. Nagyjából egy óra szükségeltetett amíg végigjártuk a szorost, kőről-kőre lépkedve és egyensúlyozva. Mire kiértünk, a bokánk rendesen bemelegedett, ezt különösképpen éreztük is.

A szorost elhagyva, a Farkasok-sípálya alját keresztezve érkeztünk be Brassó Pojanára (1000 m / 13,10 h). Röviden megpihentünk egy farönkön, majd végiggyalogoltunk a népszerű településen. Egyre több embert csalogatott ki a gyönyörű napsütés, sokan sétálgattak a járdákon, illetve pihentek a padokon. Mi végigszáguldottunk a településen és a Stechil-tisztás felé vettük az irányt. Megtöltöttük palackjainkat finom forrásvízzel és elindultunk egy kényelmes ösvényen, kék háromszög jelzésen. Eleinte egy kaptatót hagytunk magunk mögött, majd a Vizes völgybe ereszkedtünk be. A Rókapad előtt belementünk a kék sáv jelzésbe (Kék út), amely a Cenk nyeregig kalauzolt. A magas fenyőfákkal körbevett Stechil-tisztás padján megpihentünk, falatoztunk és csoportképet készítettünk (1010 m / 15,20 h).

A Cenk nyeregig könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon kényelmes ösvényt követtünk. A nyeregből az utolsó emelkedő következett a Cenk csúcsára. Ezen a szakaszon egyre jobban nőnek a cserjék, hamarosan erdőben túrázhatunk a még egykori tisztás helyén. A csúcson rengeteg ember volt, többségük felvonóval érkezett kimondottan városi ruhában (960 m / 16,15 h). Sokat nem időztünk, készítettünk képeket a lábunknál elterülő városról és a szerpentines úton ereszkedtünk be Brassóba. Beérve a városba nem ültönk buszra, hanem szintén gyalogosan mentünk ki az állomásra, ahol autóink vártak (550 m / 17,30 h).

Vándortúránkat befejeztük tehát 33 kilométer gyaloglás után, gyönyörű tájakon, csodálatos társaságban. Köszönöm szépen, hogy együtt lehettünk ezen a napon és külön örvendek a régi túratársaimnak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók itt

Kisbakancs-túra az elrejtett menedékhez, szept 19

2021 szeptember 19 vasárnap reggel borongós idő fogadott Brassó Pojanán. De nem aggódtunk az időjárás miatt, mivel csapadékmentes napot ígértek a meteorológusok. Szerencsére ez be is jött. 52-en gyűltünk össze a hegyi településen, ebből 24 gyerek volt. Létszámkorlátozott kirándulásként hírdettük meg, hiszen a kis menedékhely mellett nagyon kevés hely van mozgástérként.

Autóinkat egy jó (ingyenes) helyen parkoltuk le, majd el is indultunk. A Kanzel felvonó alsó állomása felé haladtunk, majd az épület sarkánál jobbra fordultunk a jelzett útra. Könnyű útszakasz állt előttünk kisebb emelkedőkkel-ereszkedőkkel. Áttraverzáltunk a Farkasok sípálya felső részén, majd bementünk az erdőbe. A lombos erdő egyre sűrűsödött, majd később fenyvesbe váltottunk, ahol igazán sötét volt, a reggeli időszak ellenére. A csapat nagyon jól haladt, minden útkereszteződésnél elől megálltunk, de nagyon keveset vártunk a sor végére.

Elérkezett a pillanat, amikor elhagyjuk a jelzett utat. Egy alig követhető ösvényt lehet felfedezni a lábunk alatt, amelyet különböző növények borítottak. Később jobban kirajzolódott az ösvény, pontosan a sziklák alatt vezetett egyenesen. Több kidőlt fát is át kellett lépnünk, majd kisebb-nagyobb köveken kellett egyensúlyoznunk. A célunk előtt egy jókora kapaszkodó volt a kőfolyásos terepen, de mindenki bátran és nagyon ügyesen hárította el maga előtt az akadályt.

Másfél óra alatt elértük a Nagy Vánga sziklafal alatti kis zöldszínű menedékhelyet. Ez volt úgymond a táborhelyünk, hiszen többféle tevékenység is zajlott a területen. A menedékhelytől kissé fennebb kialakítottunk egy standot, ahonnan bárki kipróbálhatta a sziklamászást felső biztosítással (top rope). Nagyon sok gyerek ki is próbálta a nehéz fokozatú sziklafalat, az alant várakozók tapssal gratuláltak mindenki teljesítményének. Amíg folyt ez a tevékenység, addig a menedékhelynél sültek a finomabbnál-finomabb falatok, ezek illata sokszor fellebbent hozzánk, ennek hatására a nyálunk gyorsan gyűlt össze a szánkban. Három és fél óra hosszat tartott a sziklamászás és tértünk vissza táborunkba, ahol végre ehettünk. Természetesen a gyerekek ezalatt a tűzzel játszodva töltötték idejüket.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk a menedékhely mellet, a hatalmas fal alatt. Ugyanazon az úton mentünk vissza amelyen jöttünk. Brassó Pojána kellemes meleggel fogadott, jól is esett érezni a napsugarakat az erdőben töltött idő után.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Remélem tetszett az elrejtett menedék felkeresése, illetve e vad hely harmóniája. Köszönöm Száraz Leventének (Szeró) a traszé kiépítését, illetve Kisgyörgy Kósa Zolinak (Paduc) a segítséget a gyerekek felszerelésbe való öltöztetésénél.

Fotók itt

 

Kisbakancs-túra a Vigyázón, aug 6-8

Épp egy elvonulófélben levő viharos időjárást követően érkeztünk meg autóinkkal az 1430 méter magasságban levő Vigyázó menedékházhoz. 2021 augusztus 6 pénteket írtunk. Az otthoni kánikula után épp jólesett a hétvégi hűsölés. Főleg pénteken este még a 10 fokot sem érte el a hőmérő higanyszála.

78 személy vett részt az eseményen, ebből 38 gyerek volt. Havasrogoz felől közelítettük meg a menedékházat, az 5 km-es makadámút utolsó szakasza volt rosszabb állapotban. Estére szerencsére mindenki elfoglalta a helyét a menedékházban és a sátrak is álltak. A menedékház sátorhelye nem valami kényelmes, hiszen lejtőre kell azokat felhúzni. Nincs kialakítva egyenes terep. A ház gazdái meleg pityókalevessel vártak, ez kifejezetten jólesett a hideg és szeles időjárásban. Teljesen birtokunkba vettük a menedékházat és annak környékét, késő estig zajlottak a beszélgetések, jókedvű pillanatok.

Szombaton, augusztus 7-én reggel indult a túranapunk. A Vigyázó kisebb körútját terveztük bejárni a menedékháztól. Ez nagyjából 15 km-es gyaloglást jelentett. Kellemes reggelen indultunk a kék ponttal jelzett úton. A Fehér kövek irányába gyalogoltunk nagyon kényelmes terepen, néha egy-egy kis szintemelkedéssel. Útközben hideg vizet tölthettünk a friss és bővízű hegyi patakocskákból. Áfonyát kóstolgattunk ínyencségként. A Fehér kövek fölé érkezve ebédszünetre megálltunk pihenni. Szükséges is volt a pihenés, hiszen egy nem túl hosszú, de nagyon meredek emelkedő várt ránk.

A Vigyázó platójára egy nagyon meredek kapaszkodóval indultunk. Mindenki bátran és hűségesen teljesítette a feladatot, jóformán el sem fáradt senki. A kapaszkodó után végigmentünk egy egyenes szakaszon a gyephavason, majd a csúcs előtt egy enyhe emelkedőt kellett leküzdenünk. Az 1836 méter magas csúcson kiterültünk napozni, megérdemelt pihenőnket igénybe venni. Közben végigszemléltük a tájat, körbe kereken fantasztikus kilátásunk volt. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Utunk további része a meteoállomás mellett vezetett, majd egy kényelmes, füves ösvényen megkezdtük az ereszkedést a menedékház felé. A sípályánál azonban utunk kövessé vált, kissé megnehezedett az előrehaladásunk. Szerencsére mehettünk közben a fűben is, ahol jóval kényelmesebben haladtunk. Hamarosan a menedékház szomszédságában találtuk magunkat. A körútat 7 óra alatt jártuk le pihenőkkel együtt, tehát nagyon ügyesen mozgott mindenki.

A házhoz való érkezés után kis időt hagytunk pihenésre, majd következett a tombolahúzás, ahol egy kétszemélyes sátrat lehetett nyerni. Finta Tihamérka volt a szerencsés nyertes, ő vihette haza a jóminőségű sátrat. Különben a játék nagyon népszerű volt, maga a tombolajegyek vásárlása is igen jókedvűen zajlott.

A tombola után következett Gáspár Uzonka Gyopár által kezdeményezett könyvcserebere. Annak ellenére, hogy későre hírdettük meg az eseményt, sokan hoztak olvasnivalót és sikeresen cserélhették a gyerekek könyveiket.

A menedékházban finom zöldséglevest és húsos tokányt puliszkával fogyasztottunk. A túra után főleg a gyerekek befagyizhattak az ebédlőben található hűtőszekrényből. A felnőttek jóhangulatú beszélgetéseket folytattak egy-egy hideg sör, na meg “Piroska” társaságában. Estére táncos mulatság kerekedett minőségi zenével, ahol fergeteges hangulatban töltöttük időnket lefekvésünkig.

Vasárnap kora reggel keltünk, hiszen több látnivalót terveztünk be erre az augusztus 8-ik napjára. Összeszedtük cókmókjainkat és elbúcsúztunk a házigazdától. Autóval lejöttünk a faluba, majd félreparkoltuk azokat és egy kényelmes erdei úton elsétáltunk a sequoia fenyőkig. Két darab 30 méter magas fa árnyékában fényképezgettünk, sokan családi panorámás fotót is készítettek a több mint 100 éves fákkal. Továbbállva elautóztunk Havasrekettyére, ahol a bővízű vízesést csodálhattuk. Ezen az útszakaszon rajtunk kívül még nagyon sokan voltak, így ügyelnünk kellett, hogy együtt maradjunk.

A hűvös percek után ismét autóba ültünk és Kalotaszentkirály-Zentelke községe utaztunk, ahol várt ránk a református tiszteletes. Beültünk a csodaszép templomba és beszélt a templom-, illetve a település történetéről. Megtekintettük az 530 éves megrepedt harangot is, amely az udvaron van kiállítva. Templomlátogatás után a Püspök-panzió udvarán található tájházat mutatta be a tulajdonos, illetve kalaotaszegi hímzéseket és különféle tárgyakat meg finomságokat lehetett vásárolni. A megmaradt pénzünket a közelben levő Ádám fagyizóban költöttük el, finom fagyikat vagy jégkását lehetett vásárolni.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt jókedvben. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

Az Ünő-kő elvarázsló árnyékában, júl 24

Felfedező túrának neveztük a szombati kiruccanásunkat a Radnai havasokbeli Ünő kőre. Hiszen néhányan egyáltalán, de a többség is a csúcsot északi oldalról közelítette meg mindeddig. Most délről indultunk Radnaborberekről, a Vörös-patak és az egykori bánya felől érkező patak kereszteződésétől. Körtúra formájában sikerült teljesíteni a napi túraadagunkat, megkoronázva ezt az Ünő-kő megmászásával. A mozgáson kívül azonban kulturális arculata is volt a túránknak, hiszen Reményik Sándor költészetének forrásvidékén voltunk.

Kilencen gyűltünk össze a fent említett helyen, csíki-, udvarhelyi- és háromszéki EKE képviselői (730 m / 7,30 h). Találkozásunkat megelőzte az autóval való hosszú utazás, a 330 km-es táv megtétele 5 és fél óra alatt jóformán szüntelenül. Na de barátainkkal való találkozás gyorsan elfeledtette az utazás fáradalmait. Ugyanakkor a reggeli csípős hideg megmozdította vérünket, gyors indulásra késztetett.

Kényelmes makadám úton indultunk, piros háromszög jelzésen. Szaporán lépkedtünk felfele a völgyön, elhaladtunk az egykori bányaépületek mellett, ahol annak idején aranyat és ezüstöt termeltek ki a mélyből. A bánya után egyre vadabbá változott az utunk, amely egyre elhanyagoltabbá vált. Hamarosan elhagyjuk a völgy mélyét és meredeken emelkedünk az erdős hegyoldalban. Gyaloglásunkat azonban könnyítette a szerpentines út. Szaporán emelkedtünk egyre magasabbra, majd hirtelen hatalmas tisztásra érünk. Akár erdőhatár szélének is nevezhettük a helyet. Egy kutyák ugatásától hangos esztena mellett mentünk fel. A nyáj őrei csak ugattak bennünket, vicsorgó fogaikat ezúttal nem mutogatták. Egy gyönyőrű füves oldal harántozása következtében felérünk a Curățel-menedékhely mellé, a napsütötte mellékgerincre (1480 m / 9,30 – 10,00 h). Megpihentünk, betekintettünk a menedékhely szobáiba, ahol tisztaság fogadott. Az itt éjszakázni szándékozó vándornak tudnia kell, hogy még priccsek sincsenek, a földön kell aludni. De a faépület jó állapotban van, tágas férőhelyekkel.

Szépen látszott a mellékgerincünk égbe törő útvonala a csúcs felé. Egyre gyönyörűbb kilátás nyílt a hegység legmagasabb csúcsaira. Próbáltuk is felismerni őket térkép segítségével. A mellékgerinc útvonala meredeken vezetett fel, az ösvény sem volt mindenhol egyértelműen látható, de tévedésnek nem adtunk esélyt. Utolsó rododendron bokrokat fényképeztünk immár a főgerinc közelében, különben nagyon erős illatú kakukkfüvet találtunk még ezen a szakaszon. A főgerinc elérésétől már csak egy köpésre volt az Ünő-kő csúcsa. Mire felértünk egy adag köd borított be bennünket, de különösen nem zavart, hiszen pihenni és enni készültünk (2278 m / 12,30 – 13,20 h). Ottlétünket nem zavarta senki, evés közben az alattunk levő kis Lála-tó tükrében gyönyörködhettünk. Csoportkép készítése után és továbbindulásunk előtt, György Sándor barátunk kézzel írott verset hozott fel, amelyet Bedőházi Róbert olvasott fel nekünk hozzáértő módon. A csúcson tehát egy kis Reményik Sándor-féle pillanatot élhettünk át a többek között.

Energiánk feltöltése után a főgerincet követtük szinte 4 km-en keresztül a Netedu-csúcs utáni nyeregig. Enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tűzdelt szakasz, a szelíd gyephavas jellegét néha-néha megtörte egy-egy sziklás lépcső, amely fokozott figyelemre intette a csapatunkat. Útközben a felhőplafon jól felemelkedett, így ennek köszönhetően többször is gyönyörködhettünk a tájban a szélrózsa minden irányába.

A Netedu csúcsról egy jó hosszú ereszkedő következett a Vörös-patak völgye felé. Elhagytuk a főgerincet és ismét egy mellékgerincen indultunk, immár egyfolytában lefelé. Mindaddig amíg be nem értünk az erdőbe, az Ünő-kő egyre távolodó impozáns, sziklás nyugati oldalában gyönyörködtünk. Az erdőben egy meredek ereszkedő után leértünk a Vörös-patak völgyébe, ahonnan már csak sétaút választott el az autóinktól. Jókedvűen és teljes sikerrel fejeztük be gyalogtúránkat a reggeli indulási pontunknál (730 m / 17,30 h).

Gyorsan átöltöztünk és a közelben levő Suzy-panzió udvarán Reményik Sándor piciny múzeumát tekintettük meg a tulajdonos néninek köszönhetően. Az évszázados faházikóban eredeti berendezéseket, képeket néztünk, pontosan itt ahol a költő alkotott. Ajánlom mindenkinek a szálláshelyet, bátran fel lehet keresni egy arrafelé tartó út során.

Az egymástól való búcsúzás előtt bementünk Óradnára pizzát vacsorázni. Az étterem keresése felért egy komédiával, hiszen az általunk románul érdeklődött „pizzerie” szavat, mindenki „frizerie” szónak értelmezte. Így szinte a borbélyhoz jutottunk a vendéglő helyett. Vacsora közben jókat nevettünk a kialakult helyzeten.

Mindezekután elbúcsúztunk egymástól, hiszen következett a hazaindulás ideje. Túránkat 24 óra elteltével fejeztük be egy gyönyörű, sikeres és eseménydús nap után.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy bevállaltátok ezt a nemmindennapi eseményt!

Fotók itt

Feredős kisbakancs-túra Bálványoson, júl 11

Július eleje...vagy mindjárt közepe, nem hazudtolta meg magát időjárás szempontjából. Úgy gyalogtúrázni, mint fürödözni ideális napnak bizonyult 2021 július 11 vasárnap. Háromszék csodálatos szegletébe utaztunk, pontosabban Bálványosra, hogy itt töltsünk egy ideális kiránduló napot.

Reggel 9 órakor pontosan mindenki megérkezett autójával a kijelölt helyszínre, vagyis a Vár-panzió szomszédságába. Összesen 70 személy gyűlt össze, ebből 25 gyerek volt. Sokat nem teketóriáztunk, hanem indultunk a fürdő utcáján egyre jobban befelé a vár dombja alá. Végigmentünk a településen, majd az erdő szélén rövid pihenőt tartottunk, ahol mindenkit bevártunk. Kemény kaptató következett az egyre elbokrosodó erdőben, de ügyes természetjáróink bátran vették a kitűzött célt. Menés közben síppal, kürttel jelezték néhányan főleg a macinak, hogy kirándulócsapat közeleg. A vár előtti nyeregben ismét összezártuk a csapatot és itt köszöntöttem mindenkit egy kis bemutatóval a túráról, illetve a nagyvadak elleni védekezésről és a velük való találkozás megelőzéséről.

Pihenő után bemengyünk a várba, vagyis annak a romjai közé. Sajnos egyre jobban benövi a különböző cserje, alig lehetett az udvarban előrehaladni. Itt letelepedtünk enni, majd kimentünk a vár legmagasabb pontjára, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Bodoki-havas északi részére és az alattunk elterülő Bálványosra. A gyerekek nagyon élvezték a mászkálást, volt aki kétszer-háromszor is kimászott a toronyba, természetesen a mozgás kedvéért.

Evés után visszajöttünk ugyanazon az úton Bálványosra. Délre magasan járt a Nap, épp előtt az ideje egy kis hűsülésre. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg a Csiszár-fürdő medencéiben, ezért kedvünkre csobbanhattunk a különböző borvizes források vizeiben. Legtöbben a Csokoládé-fürdő medencéjét használták, hiszen az volt a legnagyobb és a vize is kellemes székely termál hőmérsékletű. Természetesen nem maradt ki a Timsós felmelegedett vize, a Gyöngyvér (Gyöngy és Vér) két kis medencéje, illetve a Hamvas és a Vallató medencéje sem. Az utóbbiak már eredeti székely termál hőmérsékletűek, igazán felpezsdítve vérünket, úgy a felnőtteknek mint a gyerekeknek. Hát szuper volt!

Mindenki a kedve szerint maradt a fürdésnél, néhányan hamarabb, mások későbben jöttek el. Még hazautazás előtt kielégítettük gyerekeink és ….miért ne, saját kívánságainkat a helyi kürtőskalácsosnál, vagy a Vár vendéglőben, vagy a hídon várakozó gombaárus néninél, akitől mindent felvásároltunk. Éljenek a kisbakancsosok! A néni boldogan hazamehetett Torjára.

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos napot! Máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

Kovács István-emléktúra, Fogarasi-havasok: Serbota - Scara, júl 4

Nehéz körülmények között sikerült végrehajtani az idei emléktúránkat, amelyet Pityu tiszteletére igyekszünk megszervezni immár 7 éve. Pityunak szíve csücske volt a Fogarasi-havasok vadvilága, ahol úgy télen mint nyáron előszeretettel és teljes szakértelemmel túrázott. Emiatt is esett a választás erre a hegységre az emléktúra lebonyolításához és még többször is vissza szeretnénk térni.

2021 július 4-én vasárnap, 14-en gyűltünk össze a Serbota völgyében található elhagyott bányánál. Araszolgatva jöttünk fel a rossz erdőkitermelő úton autóinkkal, majd leparkoltuk azokat biztonságos távban a magas sziklafalaktól. Indulás előtt röviden ismertettem Pityu életútját és a napi túratervünket (900 m / 7,00 h). Gyaloglásunk rövid szakaszon erdőkitermelő úton kezdődött, majd a szerpentines erdei ösvényen nagyon jó iramban felértünk a Negoj menedékházhoz (1550 m / 8,45 – 9,15 h).

Sötét fellegek borították a hegység magasabb régióját, az előrejelzéseket tekintve tudomásul kellett vegyük, hogy a mai napon semmilyen kilátásban nem lesz részünk. A menedékház előtti reggelizést követően elindultunk a Serbota gerincen felfele, a kék sáv jelzésen. Áfonyabokrok és törpefenyők között szerpentineztünk egyre magasabbra. Hamarosan teljesen elnyelt bennünket a köd, látótávolságunk méterekre zsugorodott. Mindvégig ügyeltünk, hogy nagyon ne szakadjon szét a társaság, ezért gyakrabban megálltunk és bevártuk társainkat utunk során. Időjárásunk egyre romlott, a sűrű köd mellett az eső is kezdett szemerkélni, ami lassan de biztosan áztatott bennünket. A csúcs előtt az egyre erősödő szél is „besegített” a csapat eláztatásában. Meredek kapaszkodó után értük el a túránk legmagasabb pontját, a Serbota csúcsot (2331 m / 11,30 h). Egyáltalán nem időzhettünk ezen a helyen, épp egy csoportkép erejéig álltunk meg.

Az itt kezdődő főgerinctúránkat nyugat irányba követtük a Scara-menedékhely felé. A gerincen nagyon erős szél fogadott, főleg amikor az ösvény a hegy északi oldalában vezetett. Nagyon oda kellett figyelnünk az előttünk levő útra a köd miatt és nem utolsó sorban társainkra, nehogy egymást elveszítsük. Mindenki megtartotta hidegvérét és nagyon ügyesen vette a csapat az akadályokat. A Scara-nyereg előtti részen a hegy déli oldalában meneteltünk, ahol megváltásképpen megszabadultunk az erős széltől. Hamarosan a nyeregben található régi menedékhelyen húztuk meg magunkat és próbáltuk feltölteni energiánkat a hátunkon cipelt elemózsiából (2150 m / 12,30 – 13,00 h). A pihenő helyrehozta lelkiállapotunkat és jobb kedvre derültünk. Úgy döntöttünk, hogy kikerüljük a betervezett Scara csúcsot és picit hamarabb elbúcsúzunk a Fogarasi-havasok főgerincétől.

Visszamentünk a nyeregbe és leereszkedtünk a katlan irányába észak felé. Két választásunk volt: lemegyünk a direkt úton a Negoj menedékházhoz, vagy a kissé kerülő úton a Scara mellékgerincén Barkács fölé. Mivel a katlan tele volt hóval, a köd miatt nem kockáztattuk a lemenetelt, ezért a kerülőt választottuk. Sárga kereszt jelzést követve mentünk le a Scara mellékgerincén, majd a Barkács fölötti gerincen be az erdőbe, kikerülvén a menedékházat (1600 m / 14,30 h). Végig alattomos esőben gyalogoltunk, de már szélmentes terepen.

Leértünk a Barkács-menedékház és a Negoj-menedékház közötti ösvénybe. Az utóbbihoz kellett eljussunk egy olyan ösvényen, ahol nagyon gyéren járnak turisták. A piros pont jelzést amúgy lehet követni, de több helyen benőtte a gaz, sokszor derékig érő növényzetben kellett utat törjünk magunknak. Természetesen ennek eredményeképp, deréktól lefele csuromvizesek voltunk, bakancsaink legalább fél kilóval többet húztak a beszívott víz miatt. De ez már kevésbé érdekelt, fontos, hogy jókedvünk nem szállt el. Visszatérve a Negoj menedékházhoz rövid pihenőt tartottunk (1550 m / 16,15 – 16,30 h).

Utunk utolsó szakaszán az eső is megkegyelmezett rajunk, igazán kellemes időben száguldottunk lefele az autóinkhoz. A túra végén a Nap is megmutatta magát, épp jól jött amikor vizes ruháintól igyekeztünk mihamarabb megszabadulni (900 m / 17,30 h). Végül egy kis emléklappal búcsúztunk egymástól, megköszönve mindenki bátor részvételét, hiszen csapatunk helytállásról tett tanúbizonyságot.

Fotók itt

Fogarasi-havasok: Berevoescu-csúcs, jún 26

Igazán jelentős távolsággal és szintkülönbséggel rendelkező túrában volt részünk 2021 június 26-án, szombaton. 30 km-t és 2000 m szintemelkedést illetve szintereszkedést hajtott végre a György Sándor vezetésével kialakult 18 fős csapatunk.Habár sokunk számára a Berevoescu-csúcs ismerős volt, hiszen gerinctúrák alkalmával többször is jártunk rajta, az északi irányból még soha nem közelítettük meg. Most eljött az ideje, hogy ezt a kívánságunkat is maradéktalanul teljesítsük.

Autóinkkal a vajdarécsei kolostor szomszédságába mentünk, ahonnan a kék sáv jelzésen, a Berivoi-patak mentén kezdődött túránk (700 m / 7,15 h). Bemelegítőként 4 km-t gyalogoltunk egy kényelmes erdőkitermelő úton, amelyen könnyedén haladtunk. Az erdei utat egy nagyon meredek ösvény váltotta fel a mellékgerincen. Ember által gyéren járt területeken jártunk, turisták hadával itt nem találkozni. Korábban fakitermelés történt a völgy felső szakaszán, ezért az ösvényünket több fakitermelő út keresztezte. Egy kis figyelmetlenség miatt letértünk a különben frissen jelzett túraösvényről. A fakitermelő út kényelmesebb mivolta bizonyára inkább csábított bennünket, mint a szupermeredek ösvény. Természetesen hamarosan észrevettük a hibánkat, majd a térkép gyors tanulmányozása után kiderült, hogy pontosan a mellékgerinc élét kell követnünk. Ahhoz, hogy ne veszítsünk a már kimászott szintkülönbségből, toronyiránt vágtunk neki az oldalnak. Persze ösvény hiányában és a nagyon meredek oldalnak köszönhetően nehezen haladtunk. De munkánk gyümölcse beért és ismét a kék sáv jelzésnek örvendhettünk, immár a mellékgerincen. Ez a kitérő egy bő óra veszteséget jelentett.

Az első tisztáson letelepedtünk tízóraizni (1500 m / 10,30 – 11,00 h). Gyönyörűen sütött a Nap, még túlságosan melegen. Ezért egy fenyőbokor tövében találtunk kellemes helyet az evéshez. Még egy rövid szakasz következett az egyre kisebb erdőben és elértük annak határát. Áfonyabokrok között próbáltunk a helyes úton menni, hiszen az ösvény alig van kitaposva. Egy utolsó kapaszkodó és a Scoarța-gerincen található menedékhely mellett találtuk magunkat (1950 m / 12,00 – 12,30 h). Igazából nem mentünk a menedékhelyhez közel, inkább az útvonalunknak megfelelően tértünk és lepihentünk. A hegység főgerincét esőfelhők kezdték nyaldosni, nyári záporokra készülődtünk a továbbiakban.

A Scoarța-gerinc piros ponttal jelzett turistaösvénye is szintén frissen festett. Útvonalunk egy nyeregbe vezetett, ahol bő 150 métert veszítettünk a drága szintkülönbségünkből. Az időjárás kezdett elromlani, hamarosan kövér esőfelhők ereszkedtek ránk. Néha egy-egy dörgés is elhangzott, de a villámlásokat nem észleltük. Az eső sem esett nagy mennyiségben, a szél gyorsan vitte a fellegeket. A nyeregből egy 450 méteres kapaszkodó következett, jellegzetes gyephavason, köves ösvényen. Mire elértük a menedékhelyet, a felhők eloszlottak és csodálatos kilátásban volt részünk. Nyugatra az Urlea és a Vistea-Moldoveanu emelkedett, keletre a Királykő teljes nyugati oldala pompázott, de még a napsütötte Bucsecs is elénk tárult. Mindannyiunknak sikerült bemászni a menedékhelyre, ahol nagyon jó hangulatú ebéd következett (2240 m / 14,30 – 15,15 h).

Csomagjainkat itt hagyva kimásztunk a közelben levő Berevoescu 2300 méter magas csúcsára, ahol a tájban gyönyörködhettünk. Túravezetőnket egy különlegesen névreszóló pólóval lepte meg a csapat, arcán lehetett látni a meghatottságot, na meg a boldogságot. Ez áll a feliraton: „Erdélyország – Magyar Isten, György Sándornak párja nincsen”. Csoportkép készítése után visszamentünk a menedékhez, ahol hátizsákjainkat visszaszereztük. Megjegyezendő, hogy a régi menedék a csúcs túloldalán található, a főgerincjelzéshez közel és ez nemigazán használható a rossz állapota miatt.

Az idő rohamosan telt, késő délután volt amire megkezdtük a leereszkedést (2240 m / 16,30 h). Más választásunk nem adódott, mint ugyanazon az úton visszamenni, amelyen feljöttünk. Ismét esőt kaptunk, most már villámlásokkal fűszerezve. Szerencsére nem tartott soká, a szél besegített a felhők gyors elvonulásához. Lényegesen könnyebben haladtunk, talán a mellékgerincen való kis visszamászás lehetett a legkellemetlenebb dolog e szakaszon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Berevoescu kimagasló csúcsára és környékére, majd az erdő sűrűjébe vágtuk be magunkat. A lefele való utat nem tévesztettük, jobban odafigyeltünk. Nagyon meredek ösvényen mendegéltünk lefele a vadonban, egészen a Berivoi patakig, a kényelmes erdőkitermelő út kezdetéig. Szomjúságunkat friss patakvízzel oltottuk, jólesett, hiszen az utunk során csakis az itthonról hozott vizet fogyaszthattuk. Az utolsó 4 km-t a kirándulás levezető sétájának is nevezhetjük (700 m / 20,40 h).

Köszönjük György Sándornak a szervezést és a lehetőséget, hogy kipipálhattuk ezt a vidéket is. Köszönjük a barátainknak, akikkel most is egy szuper hangulatú kirándulásban lehetett részünk.

Fotók itt

 

Vár-túra a Tatár havason, jún 20

Az utóbbi hetek esős időszaka nem kegyelmezett a mai vasárnapi kirándulásunknak sem. 2021 június 20-án 27 elszánt kiránduló gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkútnál, mindannyian készen álltunk egy bő csapadékos túranap kezdetén. Csapatunkat két gyerek tette vidámabbá – Asztalos Jázmin és Őrs – akik a kisbakancs túrákon szereztek eddigi tapasztalatokat. Autóinkkal a Kis Bodza völgyébe utaztunk, egy rövid, de nagyon sáros erdőkitermelő után végre leparkolhattuk járgányainkat.

A vár-túra sorozat szervezője – Jártó Gábor – köszöntötte az egybegyűlteket és indulhatott a gyalogtúrázás (850 m / 9,50 h). Egy viszonylag meredek és sáros erdőkitermelő úton kaptattunk a Predescu élére. Itt még visszapillantottunk a Kis Bodza völgyére, amely pataka egyre mélyebben csordogált. Sűrű, kövér felhők borították az eget és az egész tájat, kilátásra semmi esélyünk nem volt. Sőt egyre fennebb haladva, mi is belekerültünk a felhőkbe, úgyhogy csakis túratársainkat láthattuk és őket is akkor amikor egybegyűltünk. A Predescu élen könnyedén meneteltünk, az emelkedő is megszelidült. Természetesen jött a „várva várt” eső is. Előszedtük esőköppenyeinket és jóformán a túra végéig rajtunk is maradt.

Sűrű ködben értük el a Kárpátok főgerincének a piros sáv jelzését. Kiértünk az erdőből a gyephavasra, ahonnan csodálatos látványt képzelhettünk el a Csukás irányába. Pontosan a Nagy Tatár-havas oldalában voltunk, ahonnan beereszkedtünk a hasonló nevű nyeregbe. Ezen az útszakaszon hangos kutyaugatás közepette gyalogoltunk, de a népes társaságunk bőven túlerőben volt. Vízzel túltelített fűben értük el a Tatár-hágót, ahol túravezetőnk egy rövid történelmi előadást tartott (1380 m / 12,10 - 12,30 h). Fontos átjáró volt ez a besenyők idejétől egészen az első világháború idejéig.

A közelben levő katonatemetőhöz igyekeztünk, ahol egy lefödés alatt, a sírok mellett megebédeltünk (1300 m / 12,50 – 13,15 h). Ebéd után az eső elállt és egy gyors kilátásban is részünk volt. Sajnos rövid ideig könyörült rajtunk a természet, mivel hamarosan ismét ködfátylat vont fejünk felé. A XIII.század elején épült Teutonok várának romjainál álltunk meg egy rövid időre, majd visszafele vettük utunkat a Nagy Tatár-havas felé. A csúcs előtti emelkedőnél a túravezetőnk közölte, hogy értelmetlen felmenni rá, kilátás hiányában. A jó döntéshozatala után ugyanazon úton ereszkedtünk vissza a Kis Bodza völgyébe, amelyen felmentünk. Ezen a szakaszon azonban a köd felszállt és végre megérdemelt kilátásban volt részünk a Csukás irányába. Nagy volt az elégtétel a társaság között, hiszen e napon szinte semmi esély nem mutatkozott ilyen látványra. Boldogan ereszkedtünk be a völgybe az autókhoz, természetesen hazautazás előtt jólesett a patak vizébe belemártani lábainkat (850 m / 16,50 h).

Köszönjük a túravezetőnek a lehetőséget résztvennni a kiránduláson. Köszönet a bátor csapatnak, akik fittyet hánytak az esős időre, ennek ellenére fontosabbnak tartották egy jó egészséges mozgást, társalgást mint az otthon kényelmét.

Fotók itt

Virágnéző Kisbakancs-túra a Szép havason, jún 6

A kirándulás előtti esős éjszaka sok jelentkezőnek “szeget ütött a fejébe” azon gondolat, hogy vajon érdemes lenne elindulni a kirándulásra? Sőt még az itthoni induláskor sűrűn petyergő eső még jobban megerősítette az előbbi gondolatot. Én, mint szervező, a megbízható időjáráselőrejelzést követve, bíztam a hitelességében, nyugodtan készültem a kirándulásra. A Csíki-havasok északi részére tökéletes túranapot jósoltak és ez az előrejelzés be is vált.

2021 június 6-án vasárnap kora reggel autóztunk a Fügés tetőig (Gyímesi-hágó), ahol a meghírdetett időpontban 151-en gyűltünk össze, ebből 69 gyerek (1150 m / 8,30 h). Sofőrökkel levittük autóinkat a túra végpontjához, majd néhány járművel visszatértünk a hágóra. Addig a csapat nagyrésze Rétyi Zsuzsa irányításával elindultak a piros sáv jelzésen, a Szép-havas tetején álló kápolna irányába. Őszintén szólva nagyon meglepődtem e nagy csapat haladási sebességén. Épp a kápolna előtti emelkedőn sikerült egyesülnünk mindannyian, itt értük utol az előreindult csapatot. Ezen az útszakaszon csodálatosan szép virágokat fényképezhettünk, a Nap által megvilágított növények ideális fototémák voltak. Útvonalunk első szakasza a Szép-havas tetején álló kápolna mellett ért véget, csodálatos időben, gyönyörű kilátással minden irányban (1355 m / 10,40 – 12,00 h).

Nagyon vagány pihenőidőt töltöttünk ezen a helyen, bársonyos fűben, virágok között fogyasztottuk el ételeinket, gyerekeink hancúroztak a környéken, közben szinte egyvégben kongott a kicsi kezek által húzott kápolna harangja. Indulásunk előtti csoportkép készítéséhez besegített a Természet, hiszen egy jókora felhő került fejünk fölé, illetve a vékony hideg szél mozgásra késztette a csapatot. Csoportkép készítése után elindultunk a főgerincen észak irányban.

Kényelmes útszakasz következett, noha egy-két meredekebb emelkedő lelassította a gyaloglókat, meglepően jól haladtunk a célunk felé. Fenyőerdős szakaszok és bájos legelők váltották egymást, békésen legelésző teheneket és kicsi bocikat figyelhettünk meg utunk során. Egy mély nyeregbe ereszkedtünk be, ahol összegyűlt a csapatunk. Mielőtt elhagytuk volna a Csíki-havasok főgerincét, érdemesnek találtunk egy pihenőt beiktatni a puha és illatos gyepen (1200 m / 13,45 – 14,30 h). Természetesen a gyerekek nagytöbbsége fittyet hányt a pihenőre és többféle aktivitást végeztek.

Lefele egy rövid, de annál meredekebb ereszkedőben volt részünk a fenyveserdőben. Kiérve az erdőből, pontosan a falu végén találtuk magunkat az első házaknál Görbepatakon. Végigmentünk a hosszú utcáján, ahol mindkét oldalon takaros kis házak, rendezett udvarok és kaszálók voltak. Túránkat a Tatros völgyében a főúton fejeztük be, ahol az autóink egy része már várt ránk (800 m / 15,45 h). Kissé elszomorodva tapasztaltuk a vegyesbolt bezárását, de hamarosan egy ügyes valaki talált másikat és gyorsan megcsapoltuk az ott található finom fagyiskészletet és egyebet. Ez idő alatt még lehoztuk a hágón található fennmaradt autókat. Sikerült elbúcsúznunk egymástól és várjuk a következő találkozásunkat.

Köszönöm mindannyiatoknak a kiránduláson való részvételt, Rétyi Zsuzsának a csapat irányítását a Szép havasig, Csia Kingának és lányának – Katának – a hátvéd szerepet.

Fotók itt

Felfedező-túra a Buila-Vânturarița hegységben, máj 29

Egy újabb felfedező túrát sikerült megszerveznünk a címben szereplő hegységben, 2021 május 29-én, szombaton. A Căpățânii hegységhez tartozó sziklatömböt nevezhetjük akár a környék ékességének is, hiszen nagyon kitűnik a körülötte elterülő dombságok között. Kilencen vágtunk neki ennek az egynapos kiruccanásnak, mindannyiunknak eme ismeretlen tájnak.

A Pahomie-kolostor csendes udvarát elhagyva leparkoltuk autóinkat az elég jó állapotban levő erdőkitermelő út szélén (900 m / 7,15 h). Nap által sütött bükkös erdőben indult a gyaloglásunk a közelben levő Pătrunsa-kolostor irányába. Utunk közben a felettünk tornyosuló sziklatömböt is néha megfigyelhettük, amikor a fák koronái meggyérültek. Alig vártuk, hogy odafent lehessünk. Az utóbbi kolostor rendezett udvarát elhagyva, rögtön toronyiránt a hegy irányába tértünk. Meredek kapaszkodóban volt részünk eleinte egy évszázados fákkal teli lombhullató erdőben, majd egyre fennebb egy gyephavasi oldalon. Idefent a gyephavason keskeny ösvényünk nem volt egyértelműen kitaposva, csak az irányt és a néha felbukkanó jelzéseket próbáltuk követni. Közben szinte minden lépésnél megálltunk és csodáltuk a fellettünk és alattunk elterülő tájat. Egy sziklavölgy harántozását követően bővízű forrásokhoz értünk, friss vízből feltankolva felgyalogoltunk a közelben levő Buila nyeregbe (Curmătura Builei, 1560 m / 10,00 – 10,50 h).

Mintha az egyeskői tájba csöppentünk volna, ez volt sokunk érzése. Egy jó állapotban levő, fából készült menedékhely várja az arra látogatókat, amely akár 15 személynek is nyújthat szállást. A menedékhely előtti füves téren letelepedtünk és a Nap sugarai által simogatva kényelmesen megpihentünk és nyugodtan tízóraizhattunk. Közben nagyon jól elbeszélgettünk a kiránduló barátainkkal.

Az egykoron piros ponttal jelzett turistautat, piros sávra festették át. Ez vezet tovább a hegység gerincén az Oale nyeregig. Egy rövid erdős kaptató után gyönyörű sziklaplatóra érkeztünk a Buila oldalában. Ösvényünk a plató szélén vezetett, így a gyakori megállásunk alkalmával szemlélhettük a távolban levő hegységeket. Noha közben felhők takarták el az eget, ezek egyáltalán nem zavarták kilátásunkat, sőt szebbé varázsolták a panorámánkat. Hamarosan az 1848 m magas Buila csúcsán pihentünk, majd egy rövid gyaloglás után a legmagasabb pontot is elértük, a Vânturarița csúcsot (1885 m / 12,30 – 13,00 h). A Déli Kárpátok központi részét teljesen szemügyre vettük. Észak keletre a Cozia és a Fogarasi-havasok csúcsait próbáltuk felismerni, majd északra a Căpățânii-, Lotru- és Szebeni-havasokban gyönyörködtünk. Tőlük nyugatra még a Páreng-hegység vonulatát is felfedeztük. Olténia felé fordulva a kiszélesedett Olt-folyó völgye terült el a lábunk alatt.

Megelégedve folytattuk utunkat továbbra a hegységünk gerincén. Habár nem jártunk még errefelé, különböző leírásokból tudtuk, hogy az útszakaszunk legnehezebb része következik. Fel is készültünk erre lelkileg is, túratársaimnak próbáltam elmagyarázni, nagyjából mire számíthatunk. Nagyjából két és fél kilométer hosszú nagyon tagolt gerincrészlet következett nehéz szakaszokkal. Irányunk többnyire lefele tartott, de számtalanszor a jelzés visszavezetett a gerincre amikor letértünk róla, újabb és újabb kapaszkodókat jelentve számunkra. Ösvénynek sem lehetett nevezni az általunk bejárt gerincet, hiszen szó szerint árkon-bokron keresztül keresgéltük a piros sáv jelzést. Bőven kapaszkodtunk törpefenyők ágaiban, habár ezek nagyon jó segítséget jelentettek nekünk, amikor egy 20 méter körüli csúszós szöktetőn ereszkedtünk be. Helyzetünket néha nehezítették a még jelen levő hónyelvek, de szerencsére mindig megtaláltuk a helyes utat, igaz több fürkésző szem segítségével. Számtalan ereszkedő-kapaszkodó után megérkeztünk az Oale-nyeregbe, ahol véget ért a gerinctúránk (1580 m / 15,50h).

Sárga pont jelzést követtünk lefele irányban. Ösvényünk – habár helyenként nagyon meredeken vezetett le – igen kényelmesnek tűnt a vad gerinctúra után. Könnyedén visszaértünk az erdőkitermelő útba, a Pahomie-kolostor szomszédságában található kis – de annál szebb – vízesés mellé, amelyből boldogan oltottuk szomjunkat egy sikeres túra után (850 m / 17,30 h).

Köszönet a csapatnak, hogy bevállaltátok és együtt felfedezhettük ezt az eddig általunk ismeretlen vidéket. Még visszatérünk!

Fotók itt

VIII. Kisbakancs-minitábor a Negoj-menedékház környékén, május 22-23

2021 május 22-23 között került megrendezésre nyolcadik alkalommal a minitáborunk, amelynek ezúttal a Fogarasi-havasok adtak otthont. 106 résztvevő – ebből 42 gyerek – töltötte be a felújított menedékház takaros szobáit, ugyanakkor a mi csapatunk által teljes mértékben elfoglaltuk az épület környékét.

Szombaton reggel a Felső porumbáki Agyagvárnál találkoztunk mindannyian. Autóinkat megkímélve 16 tonnás teherautóval és traktor által vontatott utánfutóval mentünk fel az erdőkitermelő út végéhez. A teherautózás hatalmas élmény volt a gyerekek és a szülők számára is. Ezen a helyen köszöntöttem a résztvevőket, majd indultunk gyönyörű időben a menedékház irányába. Kényelmes, többnyire szerpentines utat követtünk a fenyőerdőben és 3 órai gyaloglás után az 1550 méter magasan található menedékház előtt találtuk magunkat.

A menedékházat az utóbbi hónapokban ujították fel, befödött teraszt építettek, leszigetelték, a szobákban új matracokra cserélték a régieket. Igaz, az árakat is megemelték, egyik legdrágább menedékház lett az országban.

Délután egy túrára indultunk a Negoj nyugati katlana felé. Kis vashidakon keltünk át utunk során, de sajnos a hó is megjelent amely veszélyessé tette az előrehaladást főleg a gyerekek számára. Néhány meredek hólejtőt átvágtunk, de jobbnak láttam a visszafordulást, hiszen a további szakaszon sem javult a helyzet. Ez a rövid kirándulás is hatalmas élmény volt sokunk számára.

Kora este értünk vissza a menedékházhoz, a Nap még bőven fent volt az égbolton. El lehetett lazulni, beszélgetni, a gyerekek játszodoztak a környéken, teljesen birtokukba véve az erdőt. Sötétedésre a menedékház lemezlovasa (igen, ilyen is van) fergeteges zenés bulit tartott. Habár ez nem magashegyhez illő tevékenység, be kell vallanunk, hogy fenomenálisan jólesett táncolni, szökdösni a különböző zenefajokra. Késő este volt amire mindenki ágyba bújt.

Vasárnap reggel korán felkeltünk. Kényelmes matracokon eltöltött éjszaka után eljött a reggeli ideje. A délelőtt szintén a ház környékén telt el, majd csoportképet készítettünk. Elbúcsúztunk a menedékház tulajdonosától, megköszönve a ránk fordított időt. Lefele betértünk a Serbota vízeséshez, amelynek hatalmas zuhataga lenyűgözött bennünket. Visszatérve az erdőkitermelő úthoz még várnunk kellett a teherautó érkezéséig. A gyerekek nem unatkoztak, patakban, sziklákon találták meg a játékszereiket. Ismét egy élménydús teherautózás következett, ahol egyfolytában a fák ágai “fésülték” a hajunkat.

Saját autóinkkal még ellátogattunk az Agyagvárhoz, megnéztük az érdekes módon épített házakat, sajnos csak kívülről. Itt búcsúztunk el mindannyian egymástól, pontot téve ezáltal egy nagyon szuper hétvégére.

Köszönöm, hogy eljöttetek, együtt kirándulhattunk, táncolhattunk, szórakozhattunk. Csodálatos emberek vagytok!

Fotók itt