Azuga és Predeál között, dec 11

Pontosan egy meleg front elvonulása közepette érkeztünk vonattal Azugára, 2022 december 11-én vasárnap (970 m / 8,30 h). A plusz 10 fokos hőmérséklet erős széllel és némi csapadékkal társult már az indulásunk idején. A szél olyan erővel fújt, hogy az elenyésző eső is sűrű zápornak tűnt, amelyet kegyetlenül vágta az arcunkba. Ennek ellenére nagyon optimisták voltunk, hiszen az előrejelzések javulást mutattak a nap folyamán.

Elhyagytuk hamarosan a városi aszfaltot és egy rettenetes fakitermelés helyszínén kellett folytassuk utunkat. A jól kifestett sárga háromszög útvonalát követtük, pontosan azon a helyen, ahol az erőgépek letaposták az ösvényt. Mondanom sem kell, hogy sarat kellett dagasszunk a meredek úton felfele. A Görögbérc gerincére kapaszkodtunk, meredek-sáros úton. Szerencsére fennebb a turistajelzés elhagyta ezt a kellemetlen traktor útvonalat és kényelmes, igazi erdei ösvényen folytathattuk gyaloglásunkat. Az erős szél gyorsan lebbentette a kövér fellegeket, ennek hatására igazából is megjelent a napsugár a horizonton, nemcsak a képzeletünkben. Elértük a gerincet, kimentünk az erdőből és csudának csudájára, gyönyörű idő fogadott bennünket. A szél megtette dolgát, a fellegek nagy részét eltakarította, csak a Bucsecs legmagasabb csúcsai maradtak beburkolózva. Egy szép kilátóhelyen csoportképet is készítettünk, majd minden irányban ismertettem a látnivalókat. Learattuk ezáltal a kitartásunk gyümölcsét, nagyon boldogok voltunk, hogy a Természet így megajándékozott bennünket a kellemetlen időjárás- és sáros útvonal után. Innen egy kényelmes utat követtünk a Dihám menedékházig, ahol pontosan elkaptuk azt a csapatot, akik a ház előtti fenyőfasétányát díszítették fel a közelgő karácsonyi ünnepekre. A házhoz ereszkedvén újabb csodának lehettünk részesei. Éspedig egy szivárvány alakult ki a menedékház előtti térségben, amelyet előszeretettel fényképeztünk. A Nap hétágra sütött, ennek köszönhetően volt aki a pihenőnk alatt napfürdőzést választotta. Néhányan a menedékház ebédlőjében elfogyasztottunk egy finom tányér levest vagy másegyebet, majd társultunk a kint a többiekhez a napsugarak kényeztető simogatására (1350 m / 11,45 – 12,45 h).

Miután jól kiélveztük a Természet ajándékát, elindultunk Predeál felé a piros ponttal jelzett úton. A kényelmesen lefele tartó útszakaszon gyorsan haladtunk, majd kiértünk a műútra, amelyet kereszteztünk és a régi határvonal mentén folytattuk a kék keresztes ösvényen. Körülbelül 250 méteres szintkülönbséget kellett legyűrnünk rövid szakaszon a Fetifoi csúcsáig. Közben határköveket is felfedeztünk az utunk során. Mire felértünk az időjárás “elkeseredett” és esni kezdett. Ez már különösebben nem zavart bennünket, hiszen a jól bevált időjárásjelző erre is felkészített. Az erdővel borított csúcsról gyerekjáték volt beereszkedni predeáli vasútállomásra, ahol épp a vonat érkezésére pontosan megérkeztünk, megspórolva a várakozási időnket (1050 m / 15,30 h).

Köszönöm a 16 fős csapatnak a kitűnő társaságot és az együtt töltött időt!

Fotók itt

Kisbakancsos Mikulás-túra a Fenyőfarki borvíznél, dec 3

Immár harmadik alkalommal szervezünk az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályánál Mikulás túrát a kisbakancsos csapatunkkal. A kirándulás célja megismertetni a gyerekekkel és a felnőttekkel Szent Miklós igazi történetét. Ebben az évben, december 3-án szombaton indultunk a Mikulással találkozni, amelynek helyszíne a Fenyőfarki-borvíz volt.

Összesen 49-en gyülekeztünk a sepsibükszádi vasútállomás szomszédságában (610 m / 10,00 h). A résztvevők között 18 gyerek várta türelmetlenül a Mikulással való találkozást. A túraismertető után elindultunk az Olt völgyén felfelé. Ködös időben volt részünk, de nagyon reménykedtem a napsütésben, habár a csekély szintemelkedésünk nem igazán bíztatott erre. Hatalmas tócsákat kerülgettünk már az utunk elején. A gyerekek nagyon el voltak ragadtatva, viccelődve a Balatonhoz is hasonlítottunk egy-egy gigantikus méretű víztükröt. Pontosan az Alsó Sólyomkő aljában váltottunk irányt, majd elhagyatott bányák mellett folytattuk utunkat. Egy békésen legelő nyájat vettünk észre a távolban. A kutyák már jelezték közeledtünket, ezért csapatunkat szorosan egybealkotva haladtunk végig mellettük. Gond nélkül távozunk a helyszínről, majd gyönyörű bükköst keresztezve egy még csodálatosabb tisztásra érkeztünk. A Dobrica vadászház mellett álltunk meg pihenni, amely a Mikes család sepsibükszádi birtokának otthona (720 m / 11,20 – 11,45 h). Ottlétünk alatt körbejártuk a házat, megcsodáltuk annak nyugodt környezetét, majd picit falatoztunk az óriási faasztalnál. Közben kívánságom teljesült, hiszen a napsugarak áttörtek a fellegeken, felmelegítve még a lelkünket is.

Pihenő után továbbálltunk, átmentünk a tisztás bal felső sarkába, majd az erdőbe mélyedtünk. Egy nagyon szép fenyvesben sétáltunk, a sűrű avar mintha perzsaszőnyegen való lépkedésre emlékeztetett volna. Ember nem járt gyakran errefelé, hiszen az ösvény sok helyen bebokrosodott. Inkább az erdő lakói használják ezeket az utakat. Beérkezünk a völgybe ahol megtaláljuk az erdőkitermelő utat. Párszáz méter után máris a Fenyőfarki-borvíz mellett találjuk magunkat. A lefödés alatt rendesen berendezkedtünk, hiszen következett a finom falatok megsütése, illetve a Mikulás érkezése (730 m / 12,20 – 14,20 h). Gyorsan sikerült tüzet gyújtani a kialakított tűzhelyen. Jelentős mennyiségű fát hordtunk össze az erdőből, köszönhetően a szorgos apukáknak. Kovács Gábor a mesterszakácsokat megirigylő módon, ízlésesen készítette a finomabbnál finomabb falatokat. Természetesen mindenki igyekezett helyet foglalni a tűz mellett, melegételt készíteni. A patakon keresztülmenve finom borvizet lehetett kóstolni, jókat lehetett meríteni a fa köpüben foglalt Fenyőfarkiból. A gyerekek nagy része mindvégig a patakban játszadoztak, mintha nem is december elején lennénk. Evés után a napsütötte domboldalon megérkezett a Mikulás, mindenki nagy örömére. A Szent Miklós történetének ismertetése után minden gyerek óriási csomagot kapott, de még a felnőtteknek is jutott a nyalánkságokból. Nagy volt a vidámság, az egész vidék zengett a gyerekek ricsajától.

Az ünnepi alkalom végeztével összeszedtük csomagjainkat, mindent úgy hagyva ahogyan kaptunk. Az utánunk érkező tüzet gyújtó illető boldog lehet, hiszen jelentős mennyiségű, szépen összevágott fát hagytunk a helyszínen. Az erdőkitermelő úton ereszkedtünk lefelé, útközben gyönyörű lovakat fotóztunk, akik még közelünkbe is jöttek egy-egy kis simogatást kicsalva. A nagy széles mezőn hátrapillantva teljes pompájában látszott a Dél hargitai Nagy Piliske csúcsa. Tőle délre a Nagy Murgó azonban felhőbe burkolózott. Szerencsésen visszaérkeztünk a vasútállomás mellé, ahol autóink vártak ránk a ködös időben (610 m / 15,30 h). Egymástól elbúcsúzva vettük hazafelé az irányt.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jó hangulatot amit árasztottatok.Külön gratuláció a még 3 éves Farkas fábián Zoénak aki hősiesen végig teljesítette a távot! Köszönjük Hadnagy Istvánnak a Mikulás szerepet! Köszönjük a gazdag ajándékozást, ezzel is bizonyítva, hogy lelketek legmélyén ott van a Mikulás szelleme!

Fotók  itt

Nagykőhavas-túra, nov 27

Advent első vasárnapján nagyon sokan készültünk a Nagykőhavasra. A Brassóból induló buszra alig tudtunk bepréselődni. Fél órai utazásunk alatt még a levegőt is alig sikerült vennünk, de nagyon élveztük a helyzetet. Vidáman ugrottunk le a Malomdomboknál, György Sándor barátunk 113 leszálló személyt számolt meg a negyvenvalahány férőhelyes buszról. A mi csapatunkat 24 túrázó alkotta. 2022 november 27-én vasárnap a Nagykőhavasra készültünk. Szép számmal vettek részt a Csíkszéki EKE tagjai, de voltak Kézdivásárhelyről és Barótról. Kiss András barátunk két zabolai származású diákjával is megjelent.

Borongós, télies időjárásban indultunk útnak a Malomdomboktól (700 m / 9,00 h). Klasszikus útvonalunkat kissé megváltoztatva haladtunk a menedékház felé. Ez alkalommal a Sipoly völgyén gyalogoltunk elég gyors iramban, majd a Hétlétrák előtt a Medveszakadék felé vettük az irányt. Itt már látszódtak a tél első jelei, vékony porhóréteg fedte az erdei talajt, a fák zimankós ruhájukat öltötték fel. Meredek ösvényen pontosan a magas sziklák alatt kapaszkodunk egyre fennebb. Útközben figyeljük a fejünk fölött tornyosuló és visszahajló falakat, amelyeken különböző nehézségű sziklamászó útvonalak vannak kialakítva.

Nemsokára egy kerülővel felérünk a Medveszakadék tetejére, mostmár fentről szemlélhettük az előttünk elterülő fehéredő tájat (1220 m / 11,10 – 11,30 h). A hegy csúcsára nem volt rálátásunk a felhők miatt, de az alatta levő erdőségeket előszeretettel fényképeztük. Szépen látszódott azonban a szomszédban levő Keresztényhavas.

Havas ösvényen folytattuk utunkat a menedékház felé, immár a közismert családi úton. A forrás utáni tisztásról már beláttunk a Barcasági medencébe és a háttérben levő Persány-hegység is kirajzolódott. Távolban északra a Kakukk-hegy csúcsa emelkedett, ahol épp egy hete jártunk. Rövid útszakasz után felértünk a menedékházhoz, de mielőtt bementünk volna, még néhány fényképet készítettünk a környéken (1630 m / 12,40 – 13,50 h). Bakancsainkat lehúztuk az előszobában, majd úgy léptünk be az ebédlőbe. Itt a kellemes melegben elfogyasztottuk ételeinket és nagyon jó hangulatban töltöttük a bő egy órát. Megtudtuk, hogy a menedékházban jelenleg nem lehet aludni a felujítások miatt.

Indulásunk előtt csoportképet készítettünk a tornácon, majd a csúcs felé vettük az irányt. 2-3 cm-es porhóban könnyedén haladtunk, a kilátóhelyeken sűrűn fényképezgettük főleg a Csukás irányába elterülő tájat. A csúcs már egy kőhajításnyira került hozzánk, sajnos mire felértünk köd fogadott (1843 m / 14,50 – 15,10 h). Jóformán mindenki külön fotót kért magáról a csúcstábla mellett, majd természetesen a csapatunkat is megörökítettük.

Innen már csak lefele vezetett utunk a Tamina-vízesés irányába. Ahogyan megkezdtük az ereszkedést, kiértünk a ködből és szépen kivehető volt az előttünk elterülő táj. Teljes mértékben látszott a Neamțu- és Báj-havas, tőle jobbra a Bucsecs sziklavölgyei húzódtak fel egészen a fellegekig. Mielőtt beléptünk volna a sötétedő erdőbe, 2-3 őzet is szemügyre vettünk, igaz jelentős távolságra tőlünk. A meredek lejtőn hamar leértünk a Tamina vízeséshez, ahol már nagyon szürkölödött (1200 m / 16,40 h). Emiatt kihagytuk a vízesés látogatását, inkább előszereltük fejlámpáinkat és elindultunk a vasútállomás felé. Eleinte nem volt szükség a világító eszközeinkre, de aztán a teljes sötétségben fejlámpák fényénél érkeztünk le a Tömös völgyébe. Menet közben adventi énekeket és néhány népdalt is énekelgettünk. Egy vadmacska éles és hangos nyávogása tudatta, hogy ő is jelen volt a közelben. Az aszfaltos úton nagy elővigyázatossággal haladtunk libasorban, útszélen. Hamar elértük a Felső tömösi vasútállomást, ahol befejeztük a 18 km-es magashegyi túránkat (800 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt! Örvendek, hogy egy vidám csapatnak a részese lehettem.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Kakukk hegyen, nov 19

Dél Hargita legmagasabb hegyét céloztuk meg ez alkalommal a kisbakancs-csapattal, 2022 november 19-én szombaton. Vad tájakon, de kényelmes úton haladtunk, medveetető közelében és vadcsapásokat keresztezve értük el célunkat. Az időjárás megkegyelmezett a csapadéktól, azonban a felső régiókban ködöt találtunk és hideg szelet. De bátran állta a 29 fős csapat – ebből 9 gyerek – az időjárás viszontagságait és sikeresen teljesítette a nap feladatait.

Csíkszentimrén találkoztunk mindannyian, majd még 7 km-t autóztunk tökéletes minőségű makadám úton, egészen a Vermed patakáig (840 m / 8,20 h). Rövid köszöntő és tájismertető után kényelmes erdei úton indultunk a Kakukk-hegy felé, kék háromszög jelzésen. Röviddel az indulásunk után máris kellemes meglepetésbe botlottunk. Egy fajdkakas sétált előttünk az úton, egyáltalán nem zavartatva magát. Épp amikor a gyerekek már-már próbálták ölbe venni, akkor szállt fel az első fára, kitéve magát fotózkodásra. Nagyon érdekes élmény volt mindenki számára. Utunk a Verrmed patakát elhagyta és az Almás patakot keresztezte, majd egy mellékgerincre vezetett fel. Óriási fenyőerdőben gyalogoltunk, később egy korábbi fakitermelés után beültetett fiatal fenyőerdő szélén haladtunk előre és egyre fennebb. Rengeteg vadcsapást kereszteztünk, ez bizonyította, hogy az erdő lakói gyakran járnak errefelé. Egy ködös tisztáson ismét fajdkakast láttunk felröppenni a földről, de ez már jelentős távolságra volt tőlünk. Kiértünk a Szentsimoni Nagygödör szélére, ahol a Nap éppen-éppen át tudta halványan törni sugarait a vastag ködön. Ez azonban nem volt elegendő, hogy felmelegítsen, hiszen a szél egyre erősödött és annak hidege rendesen átjárt bennünket. A kráter tetején folyamatos emelkedővel értük el a túránk legmagasabb pontját, a Kőhíd tetejét, amely a maga 1551 méterével alig marad el a Kakukk-hegy csúcsának magasságától. Egy rövid ereszkedő után elértük a Hargita-hegység főgerincének jelzését, a kék sávot. Innen egy pár lépés választott el célunkig, a Kakukk hegyi menedékhelyig (1490 m / 11,30 – 12,30 h).

Pontosan itt értük utol a Csíkszéki EKE kirándulóit, akik Büdösfürdőről indulva érkeztek ide. Ők a csúcsra is kigyalogoltak, ezért csak néhány túrázóval találkoztunk. De pihenésünk és falatozásunk alatt elbeszélgettünk a veterán Dénessel, aki bevárta saját csapatát a házikóban. Szerettünk volna egy nagy találkozásban örömöt lelni, de a hideg miatt egy óránál többet nem várhattunk. Csoportkép készítése után elindultunk vissza ugyanazon az úton melyen feljöttünk. Utolsóként indulva volt szerencsém találkozni a csíki csapat egy részével, akik épp akkor érkeztek vissza a menedékhelyhez. Gyorsan üdvözöltük őket és jólesett egy rövid beszélgetés erejéig találkozni. Aztán gyorsan siettünk a mi csapatunk után, akik a hideg és a szél miatt rettenetes sebességbe kapcsoltak. Pont a Kőhíd tetején a Nagygödör kráter szélén értük utol, ahonnan folyamatosan ereszkedtünk. Lennebb a felhőplafon alatt egészen Csíkszeredáig beláttunk, a napsugarak gyönyörűen megvilágították az Alcsíki medencét. Közeledvén az adventi ünnepekhez, néhány fenyőágat is gyűjtöttünk a koszorúk elkészítéséhez, amelyekről büszkén dicsekedhetünk, hogy a Kakukk hegyről vannak. Gyors iramunknak és a kényelmes útnak köszönhetően, hamar visszaértünk autóinkhoz (840 m / 14,40 h). Ezt követően le kellett mosnunk a sarat magunkról és főleg a gyerekekről, hiszen a túránk véget ért, de a programunk nem.

Visszaautóztunk Csíkszentimrére, ahol meglátogattuk a Krausz kézműves csokoládégyár műhelyét. A tulajdonos készségesen bemutatta kis üzemét, betekintést nyertünk a csokigyártás folyamatába, közben kóstolgattunk kedvünkre több fajta csokoládét, csokis mazsolát, de még kakaómagot is. A gyerekek energiájukat sikeresen feltöltötték jelentős mennyiségű csokoládé bevitellel.

Köszönöm mindenkinek a részvételt! Bátor kisbakancsosoknak tekinthetitek magatokat, hiszen helytálltatok a vadonban és bírtátok a barátságtalan időjárást. Hasonló élményekkel még fogunk találkozni!

Fotók itt

Pokol-völgy - Bálványos - Kőmöge, nov 6

2022 november 6-án vasárnap 20-an gyűltünk össze, hogy felfedezzük – többnyire járható utakon – a Bodoki-havas északkeleti szegletét. Már egy ideje járom ezt a vidéket, hiszen máskülönben nehezen jutunk el, turistautak hiányában nemigazán vonzó terep egy gyalogló számára. Kivéve természetesen a vadászokat, a természetfotósokat és az erdőiparban dolgozó munkásokat. Nos eddig felfedeztünk már néhány útvonalat ezen a vidéken, még maradt a Jajdon völgyéből átjutni Bálványosra szakasz, amelyet most napirendre tűztem az egyesületünk keretén belül.

Autóinkkal a Jajdon-völgy göröngyös erdei útján utaztunk fel, közel a Pokol völggyel való összefolyásig (720 m / 8,20 h). Novembert meghazudtoló kellemes idő jellemezte az egész napunkat, noha fent a főgerincen azért a hideg szél éreztette a hatását. Utunkat a Pokol-völgy felújított fürdője mellett folytattuk, majd beléptünk az ismeretlenbe. Térképpel magunk előtt próbáltuk a számunkra legmegfelelőbb utat találni Bálványosfürdő felé. Bő 3 órát igényelt amíg megpillantottuk az alattunk fekvő Csiszárfürdőt, Bálványos egyik ékességét. Eddig jónéhány völgyet és hegygerincet kellett bejárnunk, illetve egy gyönyörű tisztást is utunkba ejtettünk, ahonnan fantasztikus kilátásunk volt észak irányban. Belátható volt a Büdös-barlang sziklája, a Bálványos-vár romja, a Cecele csúcsa és mellettünk karnyújtásnyira a Begyenkő érdekes sziklás kiemelkedése. Meglátogattuk a kiépített Csiszárfürdő medencéit, mofettáját, szaunáját, majd egy kis borvízkóstolás után felsétáltunk a szálloda melletti nyeregbe, ahol egy udvaron szép fűben és napsütésben elfogyasztottuk ebédünket (940 m / 12,20 – 13,00 h).

Utunk következő szakaszát a Bodoki-havas északi főgerince jelentette. Itt nem adódtak meglepetések, hiszen a turistajelzéssel ellátott gerincrészletet többször bejártuk. Most a Kőmöge csúcsáig mentünk, amely egyben a hegység legmagasabb csúcsa is. Jól lehetett haladni, friss avart rugdosva. A turistajelzések kezdtek nagyon elhalványodni, lekopni. Ráférne egy újítás a gerincút sárga sávval jelzett túraútvonalára. Felérve a Kőmögére, csúcsfotót készítettünk (1241 m / 15,00 h).

Utolsó útszakaszunk következett, éspedig beereszkedés a hegyről vissza az autóinkhoz. Felfedezésre váró utunkat egy nagyon kemény ereszkedővel kezdtük, miután visszagyalogoltunk a gerincen párszáz métert. Célunk visszatalálni autóinkhoz felfele út nélkül, csak kimondottan ereszkedéssel. Hát ez nem jött össze, mivel a térképen elnéztem a mellékgerincet, amelyet el kellett volna találnunk, így kényelmesen egy völgybe értünk, pont oda ahol a reggel elhaladtunk. Nos itt már tudtuk, hogy egy utolsó, de nagyon meredek szakaszt ki kell másznunk. Ezt sikeresen teljesítettük, majd egy pihenő után már problémák nélkül értünk vissza az autóinkhoz. Épp napvilág elértük, úgyhogy fejlámpáinkat nem kellett használnunk (720 m / 17,30 h). Búcsúzás után még töltöttem a közelben levő finom kénes borvízből.

Köszönöm a bátor és lelkes csapatnak, hogy együtt felfedezhettük e gyönyörű vidéket!

Fotók itt

V. Páll Endre-emléktúra a Révi szorosban, okt 28-30

Erdély több városából gyűltünk össze az emléktúra alkalmából, immár ötödik alkalommal. Nagybányáról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról jöttek résztvevők megemlékezni egykori barátunkról. 2022 október 28-án pénteken este gyülekezett a csapat egy része a Kolozs megyei Csúcsán, a kolozsvári EKE tulajdonában levő házánál. A késő esti érkezésünket gyors lefelkvés követte, majd másnap reggel autókkal igyekeztünk a kőrösrévi sportcsarnokhoz, a túránk kiindulópontjához.

Itt alakult ki a teljes csapatlétszám, ami összesen 25 túrázót jelentett, ebből 11 gyerek volt. Kellemes idő fogadott bennünket, sőt akár túl kellemesnek is lehetett értékelni, figyelembe véve a kalendárium időpontját. Egy rövid köszöntő és megemlékezés után elindultunk egy meredek kapaszkodón, amely felvezetett a szoros jobb oldalának tetejére. Több helyen az ösvényünk kivezetett a szakadékok szélére, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk az alattunk elterülő területekre. A sok-sok kilátóhely lényegesen lassította menetelési ritmusunkat, ezért alig vettük észre az idő múlását. A jobb oldal talán legszebb kilátóhelye, a Kereszt-kilátónak elnevezett szikla volt. A társaság teljes egészét sikerült lencsevégre venni ezen a nem túl tágas, de lapos tetejű sziklán. Levonultunk a völgybe, majd a vasút mellett a Zichy-barlang nyílásához sétáltunk.

Előre megbeszéltük jelenlétünket az ott tartózkodó hölggyel, tehát tudtak az érkezésünkről. Mivel épp egy csoport tartózkodott a barlangban és mivel már a délidő jócskán elmúlt, ezért a helyszínen levő padokon elhelyezkedve megebédeltünk. A másik csapat kijövetele után, libasorban vonultunk be a föld alatti tájba, ahol magyar nyelvű idegenvezetőnk igyekezett elmagyarázni a tudnivalókat. Az egy órai bent tartózkodásunk alatt sok-sok érdekességgel gazdagodtunk és néhányunkban feléledt a barlangászat iránti vágy. Sőt jónéhány gyerek rendkívülien izgatottan tapasztalták e különleges világot. Kiépített lépcsőkön és átjárókon könnyen felfedeztük a barlang turisták által járható részét.

A barlangból kiérve már késő délutánra járt az idő. Ezért néhányan úgy döntöttek, hogy az egyenes úton mennek vissza az autókhoz, a szoroson keresztül. Mi többiek tartottuk az eredeti tervet, hogy a szoros bal oldalának vonulatát is bejárjuk. Egyáltalán nem csalódtunk a választásban, noha egy különleges kilátóban részesültünk, de a lemenő Nap fényében pontosan a legszebbnek bizonyult az utunk során. A Devencei barlangok melletti meredek ereszkedőn jöttünk vissza a völgybe, sőt a 3-as számú barlangba is bementünk lámpáinkkal, ameddig lehetett. Visszatérve a völgybe egyre hűvösebb kezdett lenni. Egészen a Zichy-barlang bejáratához kanyarodtunk vissza ismét, majd a hídon átmenve a vasút vonalát követtük végig, a gyerekek nagy örömére. Még egy alagútat is kipipáltunk utunk során és volt szerencsénk egy épp arra közlekedő vonatot is tapasztalni egész közelről. A szorosból kiérve rátaláltunk autóinkra és az ott várakozó túratársainkra. A csúcsai csoportunkkal visszautaztunk a házikóhoz, ahol az egész este nagyon jó hangulatban telt. Bent a csempekályha melegénél a gyerekek szórakoztak, kint finomságokat sütöttünk, közben felevenítve az Endre-féle emlékeket.

Vasárnapi reggelit követően búcsúztunk egymástól. Néhányan azonban nem haza indultak, hanem visszamentek a szorosba vasalt utat mászni. Csodálatos hétvégében volt részünk, köszönjük szépen mindenkinek a részvételt. Jövőre is találkozunk ismét, immár a Zernyesti szorosban.

Fotók itt

Kisbakancs-túra Máramarosszigeten és a Kőhát-hegységben, okt 21-25

2022 október 21 és 25 között zajlott a címben szereplő kirándulásunk, amely az eddigi történetünk leghosszabb kiruccanásának is lehetett nevezni. Nemcsak távolságban, hanem időben is. Ugyanakkor közlekedési eszközként nem a személyautókat választottuk, hanem a vonatot, amely sokkal érdekesebbnek bizonyult az autónál. Maga a túraszervezés nagyjából két hónapot vett igénybe, ezalatt le kellett bonyolítani a szállásfoglalásokat, túraútvonalakat, vacsorákat, illetve a bérelt helyi buszok elintézését.

Végre eljött a várva-várt nap, vagyis az indulás. Az eseményünk nulladik pontjaként egy vetítést szerveztünk be a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. Mivel indulásunk késő éjszaka következett, ezért az esti filmnézés épp ideális előszele volt a vonatos utazás előtt. A könnyű családi vígjáték után, a vasútállomáson találkoztunk mindannyian. Szerencsére vonatunk néhány perces késése nem okozott különösebb problémákat. Befutott a hosszú szerelvényünk, ez alkalommal egy hálókocsival és egy fekvőhelyes kocsival többel, mint a megszokottkor. Két vasúti kocsit rendeltünk csapatunk számára, plusz a meglévővel utaztunk az éjszakában. A Román Vasúttársasággal meglepően könnyen ment a szervezési kommunikáció, amelyet őszintén nem hittem volna.

Kellemes utazás után, szombaton délelőtt megérkeztünk Máramarosszigetre, Vonatról való leszállás után elsétáltunk a Perla szállóig, ahol csapatunk kisebb része volt elszállásolva. Innen továbbsétáltunk óriási csomagjainkkal a központon keresztül a Buci szállóig, amely teljes egészében számunkra volt félretéve a következő két napra. Elszállásolás után némi szabadidő állt rendelkezésünkre, amíg a kiránduláshoz előkészültünk. Dél irányban hagytuk el a város szélét, a Várhegy-tető (Solovan) felé indulva. Egy rövidítést szerettem volna kihasználni, amely nem bizonyult a későbbiekben jó döntésnek. A rövidített út sikerült, azonban nagyon meredek kapaszkodót kellett legyűrnünk, szerencsére rövid szakaszon. A gerincre felérve az összegyűlt csapattal mentünk fel immár kényelmes ösvényen a fenti tisztásra, közel a Solovan tetőhöz. A borongós égbolt valamennyire megengedte a kilátást, főleg északra és keletre az alattunk elterülő Máramarosi medencére. Visszafele a jelzett úton ereszkedtünk be a városba, pontosan a Malomkert szálloda mellé. Az Iza-folyó lengőhídján keresztül, az imént említett szálloda mellett haladtunk el. A parkban levő játszótéren a gyerekek kipróbálták az alkalmatosságokat, majd egy megbeszélt esti időpontra kellett visszatérni a szállodánkhoz, az esti vacsorára. A nagy teremben óriási jókedvvel és gyerekzsivajjal fűszerezett estét töltöttünk.

Vasárnap a svédastalos reggeli után, bérelt buszaink vártak a központban. Ezekkel utaztunk a közelben levő Kabolapatakra és annak a központjába. Elkezdődött a túraútvonalunk bejárása a Kopasz-kő irányába. Végigmentünk a takaros porták előtt. A gazdák rengeteg almát termesztenek a vidéken, zsákokban, vagy csak egyszerűen fából készített óriási tárolókban tartják azokat. Sáros erdei úton haladunk felfele kényelmesen. Az emelkedő enyhe, nem okoz gondot számunkra. A térképet azonban nagyon kell figyelni, mert jelzésnek se híre se hamva. Rengeteg útkereszteződést hagytunk magunk mögött, itt nagyon szemfülesnek kellett lenni. A nagyobb kapaszkodó előtt egy ebédszünetet iktattunk be, egy szép tisztáson. Ahogyan később beigazolódott, szükség volt felerősíteni szervezetünket, hiszen egy bozótos – nagyon meredek – szakaszt kellett legyűrnünk a Kopasz-kő irányába. A térkép pedig itt jelzett ösvényt jelölt, de ennek még nyoma sem volt. A lényeg az, hogy mindenki szerencsésen felért a tetőre, sajnos ködbe kerültünk, ezért kilátásunk nem volt. A gerincen végigsétáltunk, sajnos semmit nem láttunk csak egymást. Feljutottunk a Cigány kőre, amely a Kőhát-hegység legmagasabb pontja (1222 m). Az egyre szelesebb időjárás a felhőket kezdte mozgatni, de sajnos ez nem volt elég, hogy kitisztuljon az égbolt. Lefele vezető utunkon ismét nagyon meredek szakaszon akart térképünk levezetni. Ezt inkább egy hosszabb, de jóval kényelmesebb úttal helyettesítettük. Elértünk egy erdőkitermelő utat, majd a felhőplafon alá kerülve egy aszfaltozás előtt levő útra kerültünk. Ezen meneteltünk kényelmesen az Egres kulcsosházig, immár napsütésben. A kulcsosháztól letértünk a kényelmes utunkról és megtaláltuk a nekünk való túraösvényünket, amely levezetett Kabolapatakra, a reggeli kiindulópontunkba. A megbeszélt időpontban érkeztek buszaink, amelyekkel visszatértünk a szálláshelyeinkre. A kis kitérővel 24 kilométert gyalogoltunk és nagyjából 800 méter szintet emelkedtünk, illetve ereszkedtünk. A túra után szállásunkon kicsit rendbe hoztuk magunkat, hiszen vendéglőbe voltunk hivatalosak ezen az estén. A “Casa Iurca de Călinești” nevű román hagyományosan máramarosi vendéglőhöz sétáltunk, annak bejáratánál népviseletbe öltözött muzsikusok fogadtak. A vacsora közben is többször bejöttek a gyönyörűen kidíszített termünkbe, hogy hangulatunkat fokozzák zenéjükkel. A gyertyafényes vacsora után visszatértünk a szálláshelyünkre nyugalomra térni.

Hétfőn a reggeli után városnézésre és annak történetének a megismerésére voltunk hivatalosak. A helyi RMDSZ vezetőjének jóvoltából, több magyarvonatkozású épületet megtekintettünk a központban. Elszomorító, hogy az egykori pezsgően életerős város, mára egyszerű településsé vált, ahonnan főleg a magyarság iszonyatosan nagymértékben távozott. Egykoron a só- és a fakitermelés emelte magasra az életszínvonalat és a koronavárosok egyike is volt. A történelemóra után meglátogattuk a város érdekes piacát, ahol Ukrajnából hozott csempészcigarettától és az édességektől a különböző helyi zöldségekig minden megtalálható. Sokan megkóstoltuk főleg az édességeket, néhányan tasakoslag vásárolták azokat. A piactól szabadprogram elöltésére volt lehetőség, egészen a vonat indulásáig. Kisebb csapatokra oszolva ki-ki a saját útjára ment. A vonat indulás előtt egy órával gyülekeztünk az állomáson, a gyerekek a síneken minden követ összeszedve játszodtak.

Szerelvényünk befutott, majd számunkra teljes egészében lefoglalt ülőhelyes kocsiban foglaltunk helyet. Ezzel jöttünk közel 12 órát Sepsiszentgyörgyig. Unalomnak azonban nem volt helye, hiszen mindenki kapott beszélgetőtársat. A gyerekekről nem is beszélve, hiszen nagyon fel voltak dobódva az elfogyasztott édességektől, végigfutkorászták és végigmászkálták az összes helyet. Késő este Fekete György szülinapja alkalmából zengett az egész kocsi, amikor felköszöntöttük éneklésünkkel. Ezek után elcsendesedett a társaság, a gyerekek nagy része elaludtak. Majd Csíkszereda után mindenki készülődött és egy kis késéssel érkeztünk haza Sepsiszentgyörgyre. A vonatállomás aluljárója után elbúcsúztunk egymástól és hazaindultunk.

Nagyon szépen köszönöm a túrán való részvételt, fantasztikusak voltatok mind egy szálig! Szeretettel várlak máskor is kirándulni!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Tamás gerincen, okt 1

Nemcsak az idei év, hanem az eddig szervezett 90 kirándulás közül a legnehezebbet teljesítettük 2022 október 1-én szombaton. A túra nehézségét nem a megtett 17 km jelentette, hanem a közel 1400 méteres szint leküzdése fel és ugyanannyi lefele irányban, amely egy felnőtt túrázót is próbára tesz. A kora reggeli – 5 óra körüli – kelés, az egész napos kitartás meghozta gyümölcsét és fáradtan de annál boldogabban érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz. A sikerélmény még azon felnőtt személyeknek sem maradt el, akik az út felétől rövidítőn tértek vissza. Volt aki sérülés következtében próbálta ki magát és volt aki otthonról hozott betegségéből gyógyult ki a kirándulás során. A gyerekek fantasztikusak voltak, egytől-egyig a kitartás magasiskolájáról tettek tanúbizonyságot. Nem utolsó sorban az időjárás mindvégig velünk tartott, ez nagyban hozzájárult a túra sikerességéhez.

Összesen 36-an jelentünk meg a Plaiul Foii parkolójában, ebből 13 gyerek volt (849 m / 7,40 h). A túra ismertetője után még álmosan indultunk a kényelmes úton, azonban nagyon rövid idő múlva a mellékgerincre tértünk, amely folytonos emelkedése kiszöktette az álmokat szemeinkből. Lassan nyertük a szintet méterről méterre, néhol meredekebb szakaszokon, néhol kényelmesebb ösvényen. Útközben gombákat szedegettünk, fennebb áfonyával kényeztettük magunkat, lilára festve nyelvünket és kezeinket. A hosszan tartó emelkedő után, egy nagy tisztáson telepedtünk le falatozni és pihenni (1550 m / 10,50 – 11,50 h). Evés közben szemeinket is pihentettük az előttünk kiemelkedő Királykő csodálatos mészkőszikláiban. Az egész északi gerinc és nyugati oldal élő moziként vetítődött elénk.

Pihenő után egy rövid emelkedő következtében a Nagy Tamás-csúcs alatt értük el a Kárpátok főgerincét. A gyér erdő lehetővé tette a kilátást a Fogarasi-havasok keleti részére, pontosabban a Budislavura, illetve a Iezer-Papusa-hegység Papusa csúcsára. Rövid szakasz után máris a Nagy Tamás csúcsán álltunk (1735 m / 12,20 h).

Az eddigi lassú kapaszkodós tempónkat, gyorsabb menetelés váltotta fel. Eljött a várva-várt könnyebb útszakasznak is az ideje. A gerincen elég erős szél fújt, időváltozásnak a szele volt ez. Azonban a Nap melege kellemessé tette gyaloglásunkat. Közel 400 méteres szintkülönbséget ereszkedtünk a Curmatura Foii nevezetű nyeregbe, közben figyeltük és fényképeztük az egyre közelebb kerülő Királykő magasztos vonulatát. Csoportképünk háttereként is szolgált a Kárpátok gyöngyszeme. Megérkeztünk a nyeregbe, ahol elbúcsúztunk a csapat kis részétől (1350 m / 13,50 h). Ők leereszkedtek egy rövidebb úton az autókhoz.

Mi folytattuk utunkat tovább a Királykő irányába. A kényelmes ereszkedő után, újabb 300 méteres szintet kellett visszanyernünk a Királykő válláig. Eleinte kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk, majd egy forrás hideg vizétől való felfrissülés után, meredek kapaszkodóban volt részünk. A Kis Tamás csúcsa után elhagytuk az erdőt és máris a Királykő jellegzetes kőfolyásán egyensúlyoztunk. A sziklákon egy zerge kacsingatott csapatunkra. Megpihenünk és falatozunk. Közben gyönyörködünk az eddigi megtett utunkon, a hatalmas hegyhátakon (1700 m / 15,15 – 15,40 h).

Sziklák alatt folytattuk utunkat kisebb-nagyobb kőfolyásokon. A gyerekek szerint az egész túra legszebb és legizgalmasabb és legérdekesebb szakaszán jártunk. Természetesen igazuk volt. Fáradtságot elfeledve lépkedtünk kőről-kőre, igaz immár lefele irányba változott utunk. A hatalmas visszahajló sziklafalak ámulatba ejtették csapatunkat, főleg azok számára volt különleges, akik még nem találkoztak ilyen tájjal. Lépteinket felgyorsítva érkeztünk meg a Spirlea menedékhelyhez (1420 m / 16,50 – 17,10 h). Kis pihenő után máris ereszkedtünk be a völgybe, a lombhullató erdőben. Az egyre kényelmesebb erdei úton hamar elértük a Plaiul Foii-nál található autóinkat (849 m / 18,30 h). Közben az erős szél kövér fellegeket hozott a hegység fölé, eltakarva annak magas csúcsait. Időváltozás következett be ezen tájakon. A ház kertjében mindenki kedvenc italával búcsúzott el a gyönyörű vidéktől.

Teljes körű gratuláció a csapat minden tagjának a túra teljesítéséért! Különösképpen a gyerekeknek, akik a nap hősei voltak. Egyre jobban növünk fel a hosszabb túrákhoz és a magashegyek világához. Folytatni fogjuk!

Fotók itt

Felfedező-túra a Naskalaton, szept 24

Csapadékos időszak után érkeztünk a Gyímesekbe, a Setétpatak bejáratához, 2022 szeptember 24-én szombaton (850 m / 8,20 h). Öten vállalkoztunk e kirándulásra, különböző városokból: Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Ténylegesen felfedező túrának lehetett tekinteni, hiszen ezen szakaszon nem jártunk és néhány túratárs most ismerkedett egymással. Az éjszakai eső után a szél mozgósította a fellegeket, ennek köszönhetően szép időben reménykedtünk a túra során.

A hideg reggelen szaporán lépkedtünk az aszfaltozott úton, a Setétpatak völgyében. Piros kereszt kalauzolt e szakaszon. Nagyon szépen rendezett porták előtt haladtunk el, ez bizonyította a csángó emberek szorgalmasságát. Elhaladtunk az egykor szebb időket megélt Setétpataki-fürdő előtt, amely az enyészetnek van kitéve. Elhagyjuk a falu végét és térképünkön egy jelzetlen ösvényt választva kikanyarodtunk a Setétpatak völgyéből. Az előttünk álló mellékgerincet céloztuk meg. Eleinte egy patak mellett mentünk fel, majd egy gyönyörű napsütötte tisztásra érkeztünk. Innen nagyon meredek kapaszkodóval értünk fel a kiszemelt mellékgerincre, ahol találkoztunk a kék kereszt jelzéssel, amely az Antalok patakából indult. A nagy kiterjedésű havasi legelőn rengeteg őzláb gombát találtunk. Csak itt eszmélytünk rá, hogy nem hoztunk kimondottan erre a célra tarisznyát. Így aztán ételeszacskóba, hátizsákvédőbe pakoltuk a szebbnél-szebb példányokat. De nemcsak őzláb volt ám, hanem vargánya, csiperke, pöfeteg és egyébb más amit nem ismertünk. Gombákkal megpakolva folytattuk utunkat felfele, szerencsére kényelmes szakaszon. Amerre eljártunk gombákat láttunk, még bő 100 méterre is látszottak az őzlábak nagy kalapjai.

Megértkeztünk a Kondra-kereszthez, gyönyörű gyephavason (1450 m / 11,00 h). Ide jön fel a 32-es határvadászok útja is, amely Csíkszentdomokos felé tart. Néhány fotó után, folytatjuk utunkat a Kárpátok főgerincén. Az idő változékony és néha hideg szél fújt. Azonban a kilátásunk pazar. Felérve a Naskalat csúcsára, csak ámultunk-bámultunk (1553 m / 11,40 – 12,30 h). Igyekeztünk minél több fotót készíteni a szélrózsa minden irányába. Észak felé láttuk a Nagyhagymást és a Csalhót, nyugatra a Gyergyói-havasok Olt-és Maros forrásvidékeit, a Fekete Rez és Sípos-kő csúcsait. Háttérben a Görgényi-havasok, lennebb a Hargita. A nagyobb hegyeket még felhők koronázták. Dél irányban a Nagy Csomád zárta a látóteret. Keletre az alattunk levő Hidegség nyúlt el és a fölötte kimagasló hegyek. Szélcsendes helyet kaptunk pontosan a csúcs alatt, így megebédeltünk, közben kémlelve a gyönyörű tájat.

A Naskalat csúcsáról visszatértünk a Kondra kereszthez, majd a sárga kereszttel jelölt 32-es határvadászok útján jöttünk le Hidegségbe. Itt is rengeteg gombát találtunk, de már nem volt ahová pakolni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az erdőkitermelő gépek súlyosan károsítják ezt a kiemelkedő jelentőséggel rendelkező utat. Szerencsésen beérkeztünk Hidegségbe, ahonnan 8 km választott el az autótól (820 m / 14,45 h). Itt úgy egyeztünk, hogy amilyen gyorsan csak tudok elmegyek az autóért és visszajövök a hölgyekért. Visszafele jövet az autóval alig jöttem 2 km-t, máris a túratársaim integettek egy szekérről. Egy idős bácsi hozta fel őket, ezzel a szekerezéssel koronázták meg a túra végét.

Köszönöm a túrán való részvételt. Köszönöm, hogy együtt fedezhettük fel a Naskalat eme vidékét!

Fotók itt

Felfedező túra a Széples hegységben, szept 4

Hosszú éjszakai autózás után, szerencsésen megérkeztünk a Széples (Cibles)-hegység lábához, 2022 szeptember 4-én vasárnap. Négyen vállaltuk be ezt a nehéz feladatot, amely a hegység bejárását jelentette közel 400 km autózást követően. Ugyanakkor a túra után rögvest haza is indultunk.

Tőkés (Groșii Țibleșului) felől, a Fenyő (Bradul)-patak völgyében közelítettük meg a hegyet. Az erdőkitermelő úton haladva, pont előttünk gyönyörű időben emelkedett ki a számunkra felfedezésre váró hegység. Autónkat 2 km-el a tervezettnél lennebb kellett hagynunk egy lecsukott sorompónál. Később megtudtuk, hogy azt a sorompót egyszerűen ki lehetett volna nyitani és átmenni, de a kihelyezett tábla- , no meg a helyismeret hiánya miatt nem mertünk szabálytalankodni. Így bemelegítőnek könyveltük el a pluszban ránk váró kilométereket.

Autónk leparkolása után néhányat faltunk és elindultunk az ismeretlenbe (680 m / 7,45 h). Mély völgyben haladtunk kényelmesen felfele az erdőkitermelő úton. Tiszta égbolt volt felettünk, meglepődve tapasztaltuk az időjárást, hiszen az előrejelzések épp a front elvonulását és borús időt jeleztek. Ami később be is jött. 4 km erdei úton való gyorstalpalás után elhagyjuk a mély völgyet és egy rettenetesen meredek emelkedő következett. Erdei túráim során egyik legmeredekebb utat tapostam ezen a napon. Azonban örültünk ennek a különleges terepnek, mert hamar kivezetett bennünket a mély völgyből. Egy ponton megszusszanhattunk, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk főleg nyugat irányban. Az előző napok esőzései nyomán az égbolt ismét beborult, a Nap hatására nagy mennyiségű víz került a légkörbe, felhőket alkotva. Még egy jókora kapaszkodót gyúrtunk le és az erdőben előbukkant az Arcer-menedékhely (1440 m / 9,40 h). Fából készült priccseken nagyjából négy személy elfér, de a földön evvel jóval több. Ráférne egy takarítás, renoválás bent, máskülönben jó állapotú régi építésű kaliba, az erdő kellős közepén. Sokat nem időztünk, épp fotókat készítettünk és továbbálltunk.

Kék pont turistajelzést követtünk az Arcer-csúcs felé, amely a hegység három fő csúcsának egyike. Ismét nagyon meredek kapaszkodót követtünk, majd kis sziklás gerincen lépkedtünk felfele a vulkanikus hegység erdejében. Nagyon érdekes élményben volt részünk, ilyet nem tapasztaltunk máshol. Közben rengeteg málnát, áfonyát (vöröst is), szedret legelhettünk, sokszor le sem kellett nagyon hajolni értük. Az erdőhatár fölött még nagyon finom borókabogyót is fogyasztottunk. Ösvényünk ezen bokrok társaságában haladt és a rajtuk levő nagy mennyiségű vizet, mind a nadrágunkkal és bakancsainkkal töröltük le. Úgyhogy mire felértünk az Arcer csúcsára, combtól lefele csuromvizesek voltunk.

Közben teljesen beborult, ködös idő vett körül bennünket. Az Arcer csúcsán kissé megpihentünk és vártuk, hátha mégis lesz egy felhőablak, amelyen kiláthatunk (1829 m / 10,40 h). Sokat nem időztünk, inkább elindultunk a gerincen a Széples csúcsa felé. Rövid táv választott el tőle és egy apró 100 méteres le-fel szint. A gerincen való menetelés közben, azonban kezdett tisztulni a táj. Mégsem teljesen, de legalább láthattuk a környék csodáit. Sőt érdekesebb módon fedeztük fel a tájat, a felhőknek köszönhetően. Felérve a csúcsra, egy jó nagy asztalnál megpihentünk és ebédeltünk (1839 m / 11,10 – 11,40 h).

A csúcson való időtöltés közben, néha kitisztult, néha ránk jött a köd. A hegység harmadik csúcsára is elindultunk, ahová szintén a gerincen hamar el lehetett jutni egy 100 méteres ereszkedő-emelkedő és némi gyaloglás után. A Bran tetején időjárásunk már nem volt annyira kegyes hozzánk és semmilyen kilátással nem kecsegtetett (1853 m / 12,30 h). Ezért a csoportkép után elindultunk a lefele vezető utunkra.

A lefele vezető utunkhoz azonban vissza kellett menni a Széples csúcsára, tehát egy kirándulás alatt kétszer másztuk meg a hegyet. Néhány helyi turistával való beszélgetés után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. A festett jelzés sajnos nem egyezik meg a térképen rajzolttal, de tájékozódással nem volt gondunk. Kék sáv jelzésen jöttünk vissza egy meredek völgyön az erdőhatárig, majd egy bővízű patakon átkelve a szintgörbén haladva visszatértünk a reggeli menedékhelyhez (1440 m / 14,00 h). A házikótól ismét követtük a már ismert nagyon meredek útszakaszt, ennek köszönhetően sok száz méter szintet perceken belül beereszkedtünk. A mély völgyben az utolsó 4 km-t erdőkitermelő úton fejeztük be, katonás meneteléssel (680 m / 15,10 h).

Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy véghez vihettük a túrát és megismerkedhettünk egy olyan távoli vidékkel, ahová nehezebben juthatunk el.

Fotók itt

Pokol-völgyi Mennyországban, aug 13

Torja vonzáskörében található Jajdon- és Pokol völgyek összefolyásánál csodálatos szombati napot töltöttünk. Több mint egy évszázada létrehozott Pokol-völgyi népi feredőt, akár egy Mennyországhoz hasonló csendes és káprázatos vidéknek képzelhetjük el. 43-an vettünk részt a piknikező és játékos kirándulásunkon, ebből 21 gyerek volt. Velünk voltak a cserkészek, akik különböző érdekes játékokkal foglalták le a gyerekeket, illetve Csia Kinga biosztanárnő segítségével a kis tőzegláp állat- és növényvilág ismeretével gazdagodhattunk. Bámulhattuk és fotóztuk a jégkorszak maradványaként fennmaradó szibériai hamuvirágot, illetve megfigyeltük a körülöttünk bugyogó gázfeltöréseket. Ezen kívül borvízmedencében fürödöztünk és finom falatokat sütöttünk a kialakított tűzhelyen. A délutáni melegben darazsak csípéseit is elszenvedte vagy 4-5 személy, ezt hideg borvízzel borogattuk, illetve az általam felügyelet nélkül hagyott sült kolbászt belakmározta egy odavetődött kutyus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a tartalmas együttlétért. Köszönöm szépen a cserkészeknek a foglalkozást, illetve Kingának a biológiai ismeretekért.

Találkozunk friss erővel a Tamás-gerinc határvidékén, amelyet szeptember 18-ra, vasárnapra tervezünk. Addig is kiránduljatok sokat!

 Fotók itt

Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban - Homoródalmás felől, aug 7

Székelyföld egyik legszebb szorosába immár másodszor látogatunk el csapatunkkal. Előszőr Vargyas felől közelítettük meg a helyszínt, most Homoródalmás felől. 2022 augusztus 7-én vasárnap, 54-en gyűltünk össze Homoródalmás központjában, ebből 24 gyerek volt. A nap folyamán nagyon kellemes időben részesültünk az anyatermészettől, ezért problémák nélkül lejártuk a tervezett útvonalat.

Autóinkkal átmentünk a jó állapotú makadám úton a Vargyas völgyébe, ahonnan kimondottan gyalogtúránk indult (610 m / 10,00 h). A csapat köszöntése után, kényelmes erdei úton jutottunk fel a Kőmezőre. A kilátóponton felállított távcső nagyon népszerű volt körünkben, amellyel végigszemléltük az egész tájat. A Tatárkápolna fával körülvett árnyékos helyén telepedtünk le hosszabb időre pihenni és falatozni (750 m / 11,10 – 12,40 h). Nem volt értelme a sietségnek, időnk bőven akadt és az időjárás is kedvezett.

Pihenő és csoportkép készítése után a Farkasok ösvényén ereszkedtünk be a Kőcsűrhöz, egy eleinte enyhe, majd egyre meredekebb ösvényen. Beérve a Vargyas-patak völgyébe, az ott található forrásnál kiegészítettük innivalóinkat e finom vízzel. Elsétáltunk az Orbán Balázs-barlang bejárata alá, majd vaslépcsőn kapaszkodtunk fel a bejáratához. Amennyit lehetett körbesétáltunk a jó hűvös falak között, gyerekek nagy élvezetére (630 m / 14,00 – 14,30 h).

Utunkat tovább folytattuk a patakmederben felfele, gyönyörűen magas sziklafalak alatt. A mesterségesen kialakított sziklába felszerelt átjárók, illetve a patakon átívelő lengőhidak nagyon jó állapotban voltak. Észrevétlenül értünk ki a szorosból egy gyönyörű tisztásra, már nagyon közel az autóinkhoz. Itt levetettük ruháinkat és a patak hűs vizében csobbanhattunk, vagy egyszerűen csak lábat áztattunk. A gyerekeknek fő attrakció volt a patakos tevékenység. Eközben a velünk tartó biosztanárnőnek köszönhetően, nagyítóval figyelhettük meg a patak élővilágának egy részét, érdekes információkkal gazdagodva úgy felnőtt mint gyerek (610 m / 15,30 – 16,40 h).

Autóinkkal visszatértünk Homoródalmásra, ahol a templom tövében található kis fagyizó készletét eléggé megcsapoltuk. Itt búcsúztunk el egymástól egy gyönyörű és tartalmas nap után.

Köszönöm, hogy együtt tölthettük e kellemes vasárnapot a Vargyas-szorosban.

Fotók itt

A Maros- és Olt forrásvidékén, júl 30

A sok száraz hetek után, végre beköszöntött egy esős periódus tájainkon. A csapadékos idő azonban nem kedvez a turistáknak, de az elmúlt napon valahogy megkegyelmezett nekünk. Úgymond két eső között sikerült a kitervezett útvonalunkat bejárni Marosfő és Gyergyószentmiklós között.

2022 július 30-án szombaton 12-en gyülekeztünk a marosfői vasútállomás mellett, ahová autóinkat parkoltuk (790 m / 6,30 h). Egymás üdvözlése után elindultunk a 30 km-es útvonal lejárására. Célunk a Maros- és Olt forrásait felkeresése volt. Épp az indulásnál fel kellett kapnunk az esőköppenyeinket, de szerencsére amire kiértünk a településről, az eső elállt. Egyre fennebb haladva, gyönyörű volt az alattunk elterülő táj. A felcsíki-medence ködből kiemelkedő dombjait fedeztük fel, mint egy tengerből kiálló szigetecskék jelentek meg előttünk. Néhány esztena mellett is elhaladtunk, itt hangos kutyaugatás üdvözölte a még álmos csapatunkat. A kutyák ugatása és a huzamos emelkedő a Fekete Rez felé, hamar elűzte az álmot szemeinkből. A magas páratartalmú meleg levegő keményen izzasztott bennünket utunk során. Jó iramú, kitartó menetelés után a Fekete Rez fenyőkkel körülvett csúcsán álltunk (1538 m), majd gyorsan a közelben levő Maros forrásához, igyekeztünk, az első célpontunkhoz (1480 m / 8,15 – 8,50 h). Minden szemszögből igyekeztünk lefényképezni és természetesen a forrásvíz kóstolása sem maradt el, amelynek nagyon finom értékelést adtunk. A forrás közelében, menedékhely található és egy lefödés padokkal és asztallal. Itt megreggeliztünk. A menedékhelyen négy vaspriccs található, szükséges izolír és hálózsák az éjszakázáshoz.

Pihenő után visszamentünk a Fekete Rez csúcsára, ahol csoportképet készítettünk, majd egy jókora ereszkedő következett az alattunk levő nyeregbe. Útközben málnát és áfonyát szedegettünk, nagyon jól esett desszertként a reggeli után. 300 m szintkülönbség elvesztése után ismét egy ugyanakkora kapaszkodó következett a Sípos-kő tetejére. Nagyon meredek emelkedőt küzdöttünk le, viszonylag rövid távon, ez jelentősen megnövelte a pulzusszámainkat. A csúcs előtti tisztáson visszatekintettünk a Fekete Rez magaslatára, illetve a Nagy Hagymás vonulatában is gyönyörködhettünk. A Sípos-kő teteje egy lapos, erdővel borított vidék, kis tisztással (1567 m / 10,30 h).

Utunk további része ereszkedésben zajlott. A Kovács Péter irányába mentünk, közben jócskán belakmároztunk az erdő gyümölcseiből. A nyeregből erdei úton gyalogoltunk be Gyergyószentmiklós felső felébe, majd a központi Marcipán cukrászdájában vártuk a közben eleredő eső végét (700 m / 14,10 – 15,15 h). A Nap végre kisütött és szárazon megúszva megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel autóink Marosfőn várakoztak ezért vonattal kellett leutaznunk. Némi késéssel befutó bukaresti gyors mozdonya épp itt romlott el, ezért várnunk kellett a csodára. A csoda meg is érkezett, aminek köszönhetően szűk két órai késéssel láthattuk viszont leparkolt autóinkat. Csapatunk mindvégig jelesre vizsgázott ezidő alatt, nem a türelmetlenkedés volt rajtunk az úr, hanem a felhőtlen jókedv.

Köszönöm e szuperkedvű csapatnak, hogy eljöttetek és végigjárhattuk e csodálatos vidéket!

Fotók itt

VIII. Kovács István-emléktúra a Retyezátban, júl 13-14

2022 július 13-14 között szerveztük nyolcadik alkalommal Pityu barátunk, kiváló hegymászó, közösségi társ emlékére a Retyezát-hegység túrát. A kilencvenes évek közepén bő hetet töltöttünk e magashegy világában Pityuval, akinek egyik kedves helye volt ez a mesebelien szép vidék. Most sok-sok év után visszalátogattunk néhány emléket felidézve.

Szerda reggel 7 órai autózást követően érkeztünk meg a Buta-menedékház alatti “La Beci” nevű helyre. A 10 km-es erdőkitermelő út utolsó fele nagyon rossz állapotban van, autóval is alig lépésben haladtunk. Öten indultunk a hegynek, a közeli menedékházhoz nagyon hamar felértünk (1580 m / 9,15 h). Csapatunk jelenleg kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi résztvevőkből állt. A menedékháznál Béla bácsit, Margit nénit és Cristi unokájukat találtuk és üdvözöltük. A háznál jelenleg munkálatok mennek végbe, melegvizes rendszert szerelnek be. Ennek ellenére fogadják a turistákat tiszta szobákban, úgy a kis főépületben, mint a melléképületekben.

Reggeli után máris túrázni indultunk, rettenetesen türelmetlenül vártuk meglátni a hegység különleges világát (1580 m / 10,10 h). A kissé fennebb található sátorozó helyen belépőt fizettünk a hegyimentőknek (10 lej / 7 napra / személyenként), elmagyaráztuk útitervünket. Bemelegítőnek jókora emelkedőt küzdtünk le, melynek végén a Kárpátok főgerincére kerültünk, a Plaiul Mic nyeregbe (1880 m / 11,00 h).

Utunkat északkelet felé folytattuk, hamarosan magunk mögött hagyva a törpefenyőket és elénk tárult a varázslatos világ, amiért jöttünk. A Retyezát-hegység központi részének minden csúcsában gyönyörködhettünk, igaz bizonyos szélvédettebb pontokról, hiszen helyenként roppant erős szél fogadott. Egy hosszadalmas emelkedő után kipipálhattuk az első magas csúcsot, amit beterveztünk. A Kusztura tetejéről körbe-kereken láttuk az alattunk elterülő tájat, illetve az útvonalunk további szakaszait (2457 m / 12,40 – 13,15 h).

A szél picit alábbhagyott a csúcsról lefelé tartó utunkban. Hamar beereszkedünk a nyeregbe, majd ismét hosszadalmas kapaszkodó következett a Papusa csúcsára. Előszőr a kis csúcs alatti harántozást követtük, majd a nagyon meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a Papusa csúcsára (2508 m / 15,00 – 15,30 h). Innen más szögből láttuk a legmagasabb Peleaga csúcsot, illetve a Retyezát csúcsa is teljes pompájában tündökölt.

A Peleaga nyeregbe való ereszkedés és a csúcsra való kimászás alatt ismét rettenetesen erős szelet kaptunk. Nagyon megnehezítette az előrehaladásunkat, hiszen ruháinkat is már-már tépte le rólunk. Kemény kapaszkodót követően a hegység legmagasabb pontjára, a Peleága csúcsra érünk (2509 m / 16,30 – 17,00 h). Valahogy kapunk egy viszonylag szélvédett helyet, ahol megpihentünk. Alattunk a Bucura-tó hatalmas víztükre csillog.

Gerinctúránkat itt befejeztük és egyenesen leereszkedtünk a tóhoz. Néhány szót váltunk a hegyimentőkkel, majd leültünk piknikezni a Bucura-tó partjára, közben szemlélve a körülöttünk levő csúcsokat (2040 m / 18,00 – 18,30 h). Első napi túránk utolsó szakaszán beereszkedtünk a Peleaga tisztásra, majd onnan ismét jókora emelkedővel értük el a Plaiul Mic nyerget, ahol bezártuk körutunkat. Már az ismert ösvényen sötétedés előtt a menedékház előtt álltunk (1580 m / 20,45 h). Itt találkoztunk a nagybányai barátunkkal, tehát csapatunk hat személyre bővült.

Mosakodás után beülünk a menedékház kényelmes ebédlőjébe, ahol finom levest fogyasztunk (20 lej). Kifizettük a szállásunkat (80 lej), majd még egy kis társalgás után megérdemelten lepihentünk kényelmes ágyainkba.

Csütörtökön reggel korai ébredést követően hárman vállaltuk be a Jorgován-kő irányába a túrázást. Reggeli után indultunk, gyönyörű és főleg szélcsendes időben (1580 m / 6,30 h). Ismét visszakapaszkodunk a főgerincre, majd egy hosszú, de kényelmes útvonalon, gyephavason kerültünk egyre közelebb célunkhoz. A Jorgován mészkősziklatömbje egyre közelebb került, illetve a Godján-hegység masszívumát is figyeltük utunk során. A gyors menetelésnek köszönhetően a hegy alatt álltunk, majd egy kis sziklás kapaszkodó után a csúcson pihentünk (2014 m / 9,30 – 10,00 h). A szélcsendnek köszönhetően nagyon kellemesnek bizonyult pihenésünk, a napsütötte szikla tetején.

Visszafele ugyanazt az utat követtük és a menedékház környékén üdvözöjük a kipihent társainkat (13,00 h / 1580 m). Néhányat falunk, ősszepakolunk, elbúcsúztunk a menedékház személyzetétől és visszatértünk az autóhoz. Szerencsésen leérve a rettentő rossz erdei úton, még hazaindulás előtt meglátogatjuk a Lázár-völgyi vízesést, amely felfrissítően hatott egy magashegyi túra után. Hobicaurikányban elbúcsúztunk nagybányai barátunktól és megkezdtük a hosszú utat hazafelé, ahová szerencsésen megérkeztünk késő este.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük e két napot a Retyezát-hegység különleges világában.

Fotók itt

IX.Kisbakancs-minitábor a Măcin hegységben, jún 18-20

Tíz éve járjuk-keljük Székelyföld és Erdély különböző vidékeit a kisbakancsosokkal. Rengeteg gyönyörű tájat fedeztünk fel, számos kultúrával találkoztunk a lerótt kilométerek során. Megszaporodott csapatunk megérett arra, hogy egyre távolabbi helyeket felkeressünk, ezért a történelmünk során első alkalommal elhagytuk a Kárpát-medencét és egyenest Dobrudzsába kalandoztunk, a Măcin-hegységbe.

2022 június 18-20 között bonyolítottuk le a túránkat 92 résztvevővel, amelyből 41 gyerek volt. Találkozási pontnak a brăilai komp átkelőhelye volt megadva, ahová mindenki pontosan megérkezett. Különböző útvonalakon lehetett jönni, akár az Ojtozi szoroson, akár a Putna-vízesés felé, akár a Bodza völgyén egy kis kitérővel a sárvulkánok felé. A komppal való átkelés nagyon érdekes volt a gyerekek és szüleik számára, főleg akik még nem éltek ilyen átkelési lehetőséggel. Késő délutánra érkeztünk Greci faluba, ahol vártak ránk a Turtle kemping tulajdonosai. Autóink leparkolása után mindenki lázasan sátorhúzásba kezdett. Látszott a felnőtteken, hogy mihamarabb legyenek túl ezen a műveleten, minél több időt hagyva az egymás közötti eszmecserékre. Késő estig voltunk talpon, nagyon jól szórakozva töltöttük el az órákat. A gyerekek nyárimozi volt szervezve a tulajdonosok által, a kicsiknek fenntartott helyen. Következett a lefekvés ideje, hiszen nagyon rövid éjszakának néztünk elébe.

Másnap reggel 5 órakor talpon voltunk. Mosakodás és túrára való előkészület után elindultunk a hegy irányába. Korai indulásnak volt szükség, mivel a vadon élő teknősöket szerettük volna megfigyelni a természetes életterükben. Az egész falunk keresztül kellett mennünk, útközben fán termő eperből csemegézhettünk. A Nap pontosan szemből sütött, elég kellemetlen volt mindaddig, amíg a hegy aljába megérkeztünk. Elkezdődött a hegyi túránk első szakasza, ahol számomra ismerős terepen tüzetesen vizsgáltuk a földet teknősök után kutatva. Egészen jelentős szakaszon nem találkoztunk velük, már-már kezdtem aggódni, amikor valaki felkiáltott. Óriási élmény volt mindazoknak akik természetes életterükben most találkoztak teknőssel. De mindenki nagyon élvezte a találkozást és azt is, hogy megtapogathatták, felemelhették. Ezek után már a gyerekek is jónéhány példányt fedeztek fel utunk során. Megelégedve folytattuk utunkat az egyre meredekebb ösvényen, pontosan a Măcin-hegység legmagasabb pontjára, a Țuțuiatu csúcsra (467 m). Itt hosszabb pihenőt engedtünk meg magunknak, közben a gyönyörű tájat szemléltük. A Duna természetes ágát követtük szemeinkkel és annak partján fekvő Brăila és Galac városokat is megtaláltuk. A röghegység szomszédos dombjaiban gyönyörködtünk, amelyek kopár részeivel emelkedtek ki ezen a csodálatos környéken. A csúcsról körút formájában kezdtük az ereszkedést. A hegység keleti oldalába kerültünk, ahol a növényzet jobban megnőtt a nedvesebb talajnak köszönhetően. Szép erdőben túráztunk, kényelmes terepen. Ez pont jól jött, hiszen a déli melegtől jelentősen megvédett helyen gyalogoltunk. A hőség igazából a falu előtt csapott meg, amikor az erdő védelméből kiértünk. Szerencsére rövid távot gyalogoltunk a tűző Nap sugarai alatt és hamarosan a Nemzeti Park látogatóközpontjának előterében hűsűltünk. A 17 kilométeres gyaloglás, a nagyon kevés alvás és a sok-sok izgalom megtette hatását és nagyon elfáradva éreztük magunkat. A látogatóközpont igazgatója azonban nem hagyott sokat pihenni és részletesen bemutatta a múzeumot. A hegység geológiai felépítésétől egészen a növényzeten és állatvilágon keresztül, a környék sokrétű népviseletéig mindent bemutatott. Nagyon megtetszett a társaságunk és mindenáron szeretne még látni bennünket, felajánlva minden segítséget, amit nyújtani tud. A lelkes igazgató úrtól való elbúcsúzás után, a központi cukrászdát rohamoztuk meg, ahol befagyiztunk, hűsítőkkel próbáltuk magunkat felélenkíteni, de még nagyon finom pizzát is meg lehetett próbálni. Összeszedtük magunkat és visszatértünk a táborba. A vacsora előtti programként a Dunában való fürdés szerepelt. Mivel időben sikerült elkészülni, ezért autóinkkal a közelben levő római kori Troesmis-vár tövében levő partra mentünk. Kissé hínáros, de nagyon kellemes vízben töltöttük a vacsora előtti időnket. Mindenki minden fáradtságot félretéve, hatalmasakat csobbantak és úsztak a Duna természetes ágában. Ez teljesen helyrehozott bennünket, minden energiánkat visszanyertük. Vacsoraidőre visszatértünk, majd evés után ismét késő estig folytatódott a szórakozás ebben a csodálatra méltó kempingben. A gyerekek ismét nyárimozival voltak kényeztetve.

Eljött a hazatérés napja. Reggelizés és sátorbontást követően mindenki valamerre elindult. A hazafele út valamelyik változatát lehetett választani, de volt aki egyszer a tengerre is lekanyarodott csobbanni, majd úgy jöttek haza.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezeket a napokat, csodálatra méltó emberek vagytok! Ez erőt ad arra, hogy a továbbiakban is most már ne csak szűkebb hazánkat – Székelyföldet – látogassuk, hanem más vidékekre is elkalandozzunk.

Fotók itt

 

HEKE 130, május 27-29

 

Kellemes hétvégét töltöttünk Ikafalván, az egyesületünk megalakulásának 130 éves évfordulója alkalmából. A pénteki előkészületek után, szombaton gyalogtúráztunk az Ika várához, meglátogattuk a Szentkertet és a Csókás feredőt. Az utóbbi elég korhadó állapotban van. Visszafelé a Malomkert vendéglőben frissítettük magunkat különböző italokkal. Ugyancsak szombaton a biciklitúrázók Orbai- és Kézdiszék útvonalain karikáztak közel 100 km-t. A túrák után Kovács Zsuzsa lelkész mutatta be a település történetét és a helyi emberek szokásait. Nagyon értékes jegyzetfüzeteket lapozhattunk az 1750-es évektől kezdődően. Este, az ünnepi vacsoraként, igényesen megkészített ételeket fogyasztottunk, mialatt felolvastam az egyesületünk megalakulásának mozzanatait, illetve a Háromszéki EKE első kirándulásáról is betekintést nyertünk. Késő estig zenés buli következett, majd vasárnap délre összepakoltunk és hazajöttünk.

Köszönjük szépen mindenkinek a megtisztelő részvételeteket. Külön köszönet Kovács Gábornak az ünnepi vacsora elkészítését, György Sándornak a finom kenyerek helybeni megsütését. Köszönjük a túravezetőknek – Nagy Katalin és Jártó Gábor – a kirándulások megszervezését. Köszönjük Kovács Erzsónak, Hamar Zsófika néninek és mindenki másnak, akik nagyrészben hozzájárultak a hazaindulás előtti takarításban, igyekezni mindent úgy hagyni ahogyan kaptuk. Nem utolsó sorban köszönjük Konát Kálmán bácsinak és családjának a gyönyörű helyszín biztosítását.

Isten éltessen mindannyiatokat és Isten éltessen Háromszéki EKE!

 Fotók itt 

Kisbakancs-túra a Strunga nyeregbe, máj 22

Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!

Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.

A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.

Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.

Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.

Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).

Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.

Fotók itt

Remetei sziklaszoros és Magyarigen, május 8

2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.

Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.

Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.

A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.

A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.

Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.

Fotók itt

Krókuszleső kisbakancs-túra a Szombat völgyében, ápr 24

Gyönyörű időjárást fogtunk ki 2022.év Szentgyörgy napján a Fogarasi havasokbeli Szombat völgyében. Már reggel a gyülekezőnél kellemes időben volt részünk, itt 105-en jelentünk meg összesen, ebből 45 gyerek volt. A csapat megérkezte után, még egy nagyon keveset autóztunk, aztán leparkoltuk a járgányokat egy hatalmas fatelepen.

Üdvözöltem a csapatot és indultunk neki a hosszadalmas völgynek. Piros háromszöget követtük eleinte erdőkitermelő úton, majd utána túraösvényen. Itt már megjelentek az első hófoltok, sőt maga az ösvény helyenként nagyon jeges volt. De szerencsére e jeges szakaszokat könnyen ki lehetett kerülni, ezért nem okozott gondot. A menedékház előtt kikerültünk az erdőből, ahol a Nap teljes tavaszias erejével sütött. Egyszer csak megjelentek a krókuszok, a csodaszép virágok amelyek rögtön hóolvadás után jelennek meg. Rengeteg szögből fényképeztük és sikerült a havas magashegyi tájat is belevenni, ami igazán csodás alkotást eredményezett.

A menedékháznál egy bő órát megpihentünk, ezalatt fogyasztottunk az elemózsiánkból, a gyerekek játszodoztak a hóban, a felnőttek társalogtak. Pihenő után még előremeneteltünk a völgykatlan végéig, ahonnan pontosan a fejünk fölött emelkedett a Gălășescu Mare hófödött csúcsa. Óriási hópárkányok fenyegetően hatnak az arra túrázóra, ez azt jelentvén, hogy nincs vége még a lavinaszezonnak. Körbefotóztuk a tájat, nemi időt is eltöltöttünk a magashegyek világában, majd csoportkép után elindultunk visszafelé.

Ugyanazon az úton ereszkedtünk lefele, mint amelyen feljöttünk, hiszen itt más lehetőség nem volt. A menedékháznál még egy rövid ideig megálltunk, közben rengeteg más turista feljött, úgyhogy a gyönyörű idő kicsalogatta azokat a személyeket is, akik nemigazán voltak havas hegyi túrára felkészülve. A hosszú erdőkitermelő úton lefele haladva egyre melegebb lett, sokan várták, hogy meglássuk autóinkat. De hát ezt jelenti a Fogaras. Ilyen kis túra is sokszor fokozottabb erőfeszítéssel jár, főleg ebben a hegységben.

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy együtt tölthettük e szuper kellemes napot, remélem mindenki jól érezte magát! A következő viszontlátás reményében üdvözöllek Benneteket itt a sorok között is.

Fotók itt

Piros körút-túra, márc 12

2022 március 12-én szombaton, 17-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Kálvin téren, hogy kezdetét vegyük a városunk környékének piros körútjának lejárását (530 m / 7,00 h). Három körtúra indul Sepsiszentgyörgyről, vagyis a kék, sárga és piros. Az utóbbi a leghosszabb és érinti Sugásfürdő alsó részét, Előpatakot és a Baróti-hegység két legmagasabb pontját: a Görgőt és a Havad tetőt.

Március közepe az idén igen hideg idővel köszöntött be. Havazással és bőven fagypont alatti értékekkel. Csípős hidegben indultunk útnak, épp napfelkeltekor. Ahogy kiértünk a városból és a Debren-tető kopasz dombjára értünk, egyből be is melegedtünk, igaz nemcsak a Nap hatására, hanem a gyors iramunknak köszönhetően. Innen fentről szépen látszott a még ébredező város északi része, illetve a Bodoki-hegység nyúlványa. Erdőben folytattuk utunkat, immár havas ösvényen. Ahogyan egyre mélyebbre kerültünk az erdőben, a hó vastagsága is nőtt, igazi téli tájképet varázsolva elénk. Rögtön négy őzikét figyeltünk meg, ahogyan fürgén elszökdöstek előlünk. Különben e túranapon nagyjából 15 őzikét számoltunk össze útvonalunk során.

Egy hosszan tartó, de kényelmes emelkedő után, beereszkedtünk Sugásfürdő alsó részébe, pontosan a hóágyúk számára szükséges tó mellé. Éhesek voltunk, de itt a völgyben nem akartunk fagyoskodni, ezért egy picit kimásztunk a Görgő lábán egy napsütötte oldalra, ahol kényelmesen tízóraizhattunk (820 m / 10,00 – 10,30 h). Falatozás közben látszódott a település nagy sípályájának felső része, ahol többen hódoltak e népszerű sportnak. Evés után meredeken kapaszkodtunk fel a Görgő csúcsára, mély hóban. Talán ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. Néhol térdig is süppedtünk a porhóban, nyomot kellett törni. A kitartó küzdelemnek azonban megérett a gyümölcse és büszkén állhattunk a fenyőerdővel borított Görgő csúcsán, egy csoportkép erejéig (1017 m / 11,20 h / 10 km).

Útvonalunk második szakasza következett, vagyis beereszkedés Előpatakra. Egyelőre elsétáltunk a Gyertyános-kút mellet, majd a hegység legmagasabb pontja mellett – Havad (1019 m) – meneteltünk. Itt egy traktor nyomára bukkantunk, amely nagyon megkönnyítette további dolgunkat. Hiszen nem kellett a mély hóban járni. Egy hosszú tisztáson ereszkedtünk befele a vakító napfényben. A körülöttünk levő tájat alig tudtuk megfigyelni, annyira erősen sütött a Nap. Azért természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a Bucsecs, Királykő és Fogaras vonulatát, illetve a Keleti Kárpátok hozzánk közel fekvő hegységeit. Ereszkedésünk utolsó szakasza erdőben történt, majd megérkeztünk Előpatak központjába (590 m / 14,00 – 14,30 h / 18 km). A napsütötte gyepre és padokra igen kellemes volt letelepedni és falatozni. Jól megpihentünk, hiszen a túra jelentős része várt még ránk.

Elbúcsúztunk a szebb időket megélt üdülőteleptől, egy meredek kaptatóval kezdtük a túránk harmadik – és egyben utolsó – szakaszát. Kiérve a Farbükk tetejére, szerencsénkre egy szekérnyomot követhettünk a továbbiakban, az ugyancsak havas terepen. Csupasz vörösfenyők mellett haladunk el, majd kiérünk ismét a hegység főgerincére, amelyet keresztezünk. Az óriási Keresztény-legelő tetején vagyunk és a Nap sugarainak dőlésszöge kedvezően hatott kilátásunkra kelet irányban. A Kárpátkanyar összes hegyeit felismertük, mindegyik annyira fehér volt mint télvíz idején. Innen már könnyű dolgunk volt hazáig, ami a menetelést illeti. Kisebb emelkedők és ereszkedők váltották egymást, majd a Szalamáj-tisztás és Kéni-puszta érintésével máris a Pacé tetején, az Orotványon álltunk. Előttünk Sepsiszentgyörgy városa a lemenő Nap fényében csodálatosan csillogott (620 m / 17,45 h / 28 km). Itt búcsúztunk el egymástól egy újabb szép túra reményében.

Köszönöm az egész csapatnak a részvételt. Külön elismerést érdemel a 10 éves Uzonka, aki 30 km-t gyalogolt téli körülmények között a Baróti-hegység havas ösvényein. Rendkívüli teljesítmény számára, hiszen a felnőttek iramát kellett felvennie. Gratulálok kislányom!

Fotók itt